Balaton
Pára úszik felettem piramidja befog hegyet, kilátót, árbocot
Szögeit kinyújtja a tekintet a legszélig
tetraéderekben meghúzza magát a stég, nádas
a nyugalmat sugárzó nyárfasor
Tükörképe a víz alatt
tompább fényben
opálban
karok és lábak
gomolyognak
virágállatok
lélegeznek
a minden-egyenlő – alvilágban
nem látszik a fej
egynemű a közeg
A tér kitárta sarkait
ablakot nyit az égnek
Nyílként süvít el egy sirály
elmosódnak a kondenzcsíkok
és a felszántott égen feltűnik egy felhő
apró pontokból álló fordított kupola
rejti a múltat
hírül hozza a jövőt
…
Hozzászólások