Jóuram ha kérlek
Megmondanád végre
Utam merre kanyarítod
Mikor léptem igazítod
Én csöppet sem bánnám
Ha tudnám mi vár rám
Nem félek ha olykor
Az ösvényed poros
És a kötőfékem
Laza vagy túl szoros
Nem panasznak szánom
Hallgasd meg hát szavam
Akkor is ha ajkam olykor néma marad
Bocsásd meg azt nékem
Ha vágyaim túl nagyok
Hiszen én is csak emberből vagyok
Testem börtönében
Rugdalózik néha a rátarti lélek
Szeretnék már végre
Én is megpihenni
Vackomon megbújva
Nyugalomra lelni.
Hozzászólások