Ivettel az élet több mint két éve kezdődött. Karcsi, a harminc évével már elváltan csatangolt, amikor összefutottak. Neki csak annyi cucca volt, amit felvett magára, meg ami egy szürke bőröndben elfért. Ivettnek lakása volt, kétszobás, erkélyes, ő is elvált öt évvel ezelőtt. Akkor még huszonöt éves volt. Az OTP-ben dolgozott, közgázt végzett, itt folyószámla kezelői teendőket látott el. Karcsival kedvelték egymást, ezzel nem is volt baj, de az anyagiak okozták a legtöbb gondot. Karcsi kezei közül kifolyt a pénz.
– Csóró srác vagy te Karcsi! – mondta Ivett egyik este, szemrehányó hangon. Ezen meglepődött, próbálta magyarázni, hogy az előző feleségével lakásra nem gyűjtöttek, mindig szolgálatit kaptak az asszony révén. Ő tanítónő volt. Karcsi tévedt mellékútra. Az asszony jól látott mindent, döntött. Karcsit a szürke bőrönddel menesztette.
– Legalább egy Skoda Oktáviád lenne! Mehetnénk kirándulni! – folytatta Ivett. A korholások időnként előjöttek, majd elmaradtak. Egyik este, mikor Ivett hazament, Karcsit intim helyzetben találta a szomszédasszonnyal, úgy látszik, nem bírt magával. Így rövid időn belül újból kint volt az utcán, a szürke bőrönddel.
Eltelt egy kerek év, nem találkoztak, nem érdeklődtek egymás felől. Karcsi egyik reggel megjelent az OTP-ben. Ivettet kereste, folyószámlát kell nyitnia, mert lottón nyert három milliót. Csak így kapja meg a pénzt. – Lesz végre egy Skoda Oktáviád! – mondta kissé mosolyogva Ivett.
Aztán két hónap múlva bement a bankba. Nem volt egyedül. Egy szőke, magas nő kísérte. Folyton igazgatta a haját. Karcsi egyenesen a pulthoz tartott. Üdvözölte Ivettet, aztán annyit mondott:
– A Skoda két kerekét veszem meg! Mondott egy összeget. Ivett zavartan babrált a számítógépen, Karcsi bepötyögte a pin kódot, aztán leszámolta a pénzt a pultra. Ő felmarkolta és a szőke nővel elviharzott.
Talán egy hónap telt el, amikor Karcsi ismét megjelent az OTP Bankban. Most egy középtermetű fekete nő kísérte. Leültette a terem közepén álló egyik fotelbe, majd odament a pulthoz. Ivett szúrós szemekkel nézett rá.
– Most a másik két kerékre kell a pénz! A korábbi folyamat ismétlődött, halkan zizegett a számítógép, a kártya behelyezése után beütötte a pin kódot.
– Fogy a pénz! – mondta Ivett, leszámolta a kért összeget. Egy kicsit közelebb hajolt és kérdezte: – Mióta zsánered a fekete? Karcsi csak mosolygott, karon fogta a fekete nőt és kényelmes lépésekkel kimentek az utcára.
Teltek a napok, mintha nem történne semmi. Aztán egyszer csak berobbant Karcsi a pénzintézetbe. Most egy lángoló vörös hajú hölgy kísérte. Feltűnően jókedvűek voltak. Az új nő is a pulthoz ment, asszisztált a pénzfelvételhez.
– A Skoda motorra kell most! – érvelt. Aztán lejátszódott minden, ugyanúgy, mint a múltkor. Karcsi elegáns mozdulattal felkapta a pénzt és eltűnt. Párszor még különböző nőcskékkel megismételte bejövetelét. Egyik reggel Ivett Karcsit vélte felfedezni a buszmegállóban. Nála volt a szürke bőrönd.
Hozzászólások