A szemközti tizenegy emeletes
házban csupa nyitott ablak, s én
megbabonázva bámulom.
Meg nem unom, örökös esti
szórakozásom ez a látvány, ahogy
sorra gyúlnak ki a fények, mint egy
kirakós játék elemei. Elképzelem,
ahogy egymásba csúsznak lassan az ablakok,
a kék és sárga fények, lámpák fénysugarában
egy ember, másutt kék-vörös színorgia.
Üresen ásító ablakok és függönyök
szeszélyesen ismétlődő ritmusa, lent
az utcai lámpák fénykörében osonó macska.
Csak bámulok, míg elhomályosul fáradt szemem,
és akkor észreveszem, hogy a szemközti házban
lassan kialszanak a fények. Végül nem világol semmi,
csak a Hold és a csillagok őrködnek a világ rendje felett.
Hozzászólások