Vörös Viktória | Dunai kert

Szépirodalom - vers

Dunai kert

 

Falomb
alatta
bújó bokor
kerek tálban borzas feketerigó

Csend öleli kertemet

belül béke
kint madárdal

zöld ernyőt nyújt a lángoló nap ellen
ez az öböl

ringó székek
hinta
és nyugágy övezi
az asztalt
ünnepi ebédek pilléres templomát

Egy hatalmas gömb ereszkedik alá
a tél emlékét őrző pelyhes gombolyag
Felhő
égi tisztás legelőjén hízott
testetlen óriás

Csak pára és köd
a Mindenség hírnöke
semmiből termett égi raj

Azúrkék
sűrűn szőtt palástja
beborítja a földi göröngyöket

Print Friendly, PDF & Email
Please follow and like us:

Hozzászólások

Nincs hozzászólás ehhez: “Dunai kert”



Szóljon hozzá!



Archívum

Hirdetés