Én Pécsről jöttem, több mint hatvan éve
e számomra idegen, bús vidékre,
hol eső után a főtéren is
lehúzta akkoriban cipőmet a sár.
Jöttem, s nem tudtam,
hogy itt rám mi vár.
Öreg mamák alázattal köszöntek,
mert őseiktől annyit örököltek,
hogy így kell szólni: „Kezicsókolom”.
Hisz’ urak jártak köztük az úton.
A köves téren most szökőkút áll.
Ünnepnapokon fényes utcabál,
tűzijáték és egy vidám tömeg
mutatja mind, mi jó,
… bár nem mindenkinek.
A hatvan év elég, hogy otthonom
legyen e város, s vannak, kik szeretnek,
mégis, mint földönfutó, vén eretnek,
úgy élek itt… ahol majd elfelednek.
Hozzászólások