gyakran olyan az éjszaka
mint egy varázsló óriási köpenye
sejtelmes ébenfekete lepel arany gombokkal
a gombok azt suttogják
bármi lehet másként
egy pillanat
egy mozdulat
csak a megfelelő varázsige
micsoda butaság
az is lehet hogy Isten könnyei a csillagok
aranykönnyek
most mégis úgy látom
Isten mosolyát tükrözi az összes
mindegyik jóvá simítja a rosszat
végtelen sötétséget tesz mérhetetlen világossággá
kedvemre való gondolat
azon tűnődöm
mi történne ha hirtelen elmozdítanám a drapériát
kihúznám a csillagok alól
úgy képzelem attól kezdve megváltozna a rend
és
Isten szüntelen mosolyogna
segíthetnél elmozdítani
Hozzászólások