– Így Vadóc azon kevés szuperhősök közé tartozik, akik képességüket átoknak tekintik. Ami teljesen érthető, hisz bárki, akivel csupasz bőrfelületen keresztül érintkezik, életveszélybe kerül. Elszívja az emlékeit, pszichikai és fizikai erejét, és ha rendelkezik az alany különleges képességekkel, azokat is a magáévá teszi ideiglenesen. Az első fiú, akivel csókolózott, elájult, és emiatt nagyon sokáig nem is próbálkozott szerelmi kapcsolatok kiépítésével. Élete nagy része az intimitás szinte teljes hiányában telt el, azt a rövid időszakot leszámítva, amíg elvesztette szupererejét. Köszönöm a figyelmet! Van kérdés?
A HungaroCon egyik legjobban várt előadása volt ez, bár a terem még így is csak félig telt meg látogatókkal. A fantasy és sci-fi fogyasztók piaca alapvetően kis szegmensét jelentette a magyar olvasóközönségnek, és az azon belül is részhalmazt képező képregény-rajongók csoportja is többfelé oszlott. Kiss Ervin, választott nevén Jabba, a hutt, mégis elégedettnek érezte magát. Az elmúlt két órában közel száz embernek beszélhetett, és a szervezők figyelmének hála a színpad bevilágítását úgy oldották meg, hogy inkább leplezte, mintsem kihangsúlyozta abnormalitását. Kezek emelkedtek a magasba.
– Igen, kisasszony! – rögtön érezte, mennyire mesterkélt ez a megszólítás. Már az elején tisztázták, hogy minden jelenlévő tegeződik egymással, ráadásul ő nem is tanár, csak egy programozó, aki szabadideje nagy részét X-Men képregények olvasásával tölti. Izzadni kezdett.
– Dolly vagyok, és azt szeretném kérdezni, hogy akkor Vadóc tulajdonképpen olyan, mint egy nyílméregbéka? Mindenkire veszélyes, függetlenül attól, akarja-e bántani, vagy sem?
Csinos lány volt, kedves arcú és arányos testalkatú. Ránézésre nem lehetett több hatvan kilónál, szeme kéken és intelligensen csillogott.
– Igenis meg nem is. A párhuzam ott stimmel, hogy nem tudja kontrollálni a képességét, viszont arra vigyázhat, hogy akaratlanul ne érintsen meg senkit. A békát meg nem különösebben zavarja, ha megfogják – elvigyorodott. – Mindenestre talán nem véletlen, hogy Amazóniában nem szólnak mesék békából csókkal herceget varázsoló hajadonokról.
A lány kacagott, a közönség inkább illendőségből csatlakozott hozzá. De Ervint lenyűgözte a hangja. Alkatánál fogva ritkán lehetett része női kedvességben, anyja gondoskodását nem számítva. Az elmúlt negyven évben csak rá számíthatott, egész életében óvta, és egyedül ő volt képes viszolygás nélkül ránézni. Csak ő fogta fel, hogy alakja nem a torkosságnak, hanem egy krónikus genetikai betegségnek köszönhető.
De újabb kérdések jöttek, amikre válaszolnia kellett. A végén időben ki tudott totyogni a színpadról, hogy mielőbb autóba szállhasson, és hazamehessen. Nem akart találkozni senkivel, de Dolly valahogy megelőzte. Ott várt rá a kocsija mellett, és még feltett neki néhány kérdést az X-Mennel kapcsolatban. Igyekezett kedvesen válaszolni, de lábai egyre kevésbé bírták a súlyát, ezért inkább belement, hogy felveheti vele a kapcsolatot fészen is. Hazafelé jutott eszébe, hogy a lány arcán nem látott undort.
A következő pár hét álomszerű volt. Dolly úgy tűnt, őszintén érdeklődik utána, de csak lassan tudta feloldani a férfi félelmét és kétségeit. Ervin akkor adta meg magát, amikor a lány bevallotta, hogy kifejezetten vonzódik a kövér férfiakhoz. Jó érzéssel tölti el elégedettségük.
A nagy estére Dolly kikölcsönzött egy olyan rabszolgajelmezt, mint amit Leia viselt a Jedi visszatérben. Tökéletes ajzószer. Dolly táncolt neki, és a férfi érezte, hogy valahol mélyen lent, több mázsa háj földtörténeti rétege alatt megmozdul valami, amit már évtizedek óta nem ért fény. A puha párnák között gyémánt keményedett, a lány pedig hanyatt döntötte, hogy hozzáférhessen. Dolly rugalmas volt, gond nélkül lendült lovagló ülésbe, mozgásával eddig elképzelhetetlen örömöket okozva a férfinak. Pulzusa felszökött, vérnyomása megemelkedett, a hatalmas súly alatt szíve egyre rendszertelenebbül kalapált. Aztán egy utolsó, fájdalmas erupció, majd a nyugalom. A csendet már csak egyetlen ember zihálása törte meg.
Hozzászólások