Ormos Feri most ért az igazi férfikorba. Nemrég múlt huszonegy éves, pár éve nagykorú, önálló döntési joggal rendelkezett. Saját sorsát ő irányította. Úgy érezte, másnak nincs beleszólása. Szülei ezt ténylegesen nyugtázták is. Már nem kérdezték tőle, merre jártál, mit tettél, és mikor jössz haza. Feleslegesnek tartotta, hogy erről faggassák. Dolgozott, a fizetésének nagy részét haza is adta, tehát rendes srácnak ismerték a környéken. A lányok kezdték érdekelni, hiszen szervezetében minden úgy működött, mint azt a természet törvényei szerint a teremtő megalkotta. Nézte a lányokat, tetszett neki, nem is egy, még a szomszédék Pannáján is megakadt a szeme. Ahogy telt az idő, úgy válogatott közülük. Persze csak elméletben, mert konkrét ismerkedésre nem került sor. Akiket mérlegelése során talán megkedvelt volna, azok sem tudtak Ormos Feri vágyairól. Csak annyi tűnt fel nekik, hogy a srác többet forgolódik utánuk, mint eddig tette. Egyesek arra gondoltak, valami betegsége lehet, amely abban nyilvánul meg, hogy haladtában, mindig hátra-hátra fordul. Azt nem tudták, hogy gyógyítható betegség-e ez, vagy talán egy rokkantatási folyamat kezdeti lépései? Csak csodálkoztak és nem tudták mire vélni a helyzetet.
Ormos Feri innentől kezdve, úgy mondják, hogy sátor alatt aludt. Ugyanis az a bizonyos „rúd”, reggelre mindig spannolt állapotban volt és a lepedő, mint a sátorlap feszült rajta, Sajnos az volt a baj, hogy a lányokat nem merte megszólítani. Csak nézegette őket. Egyszer aztán, amikor moziban volt, azt vette észre, hogy egy magas, barna lány, aki korban azonos volt vele, nagyon nézi őt. Először azt hitte, ez valami véletlen műve, talán nem is rá lehet kíváncsi. Hazamenve azért elgondolkodott. Neki is tetszett a lány, elmondta anyjának, hogyan néz ki.
– Az a körzeti orvos lánya. Eladó sorban van. Csinos, nagyon csinos! – mondta az anyja közömbösen, majd hirtelen kérdőre váltotta a szót.
– Csak nem az a lány tetszik neked? – csattant a kérdés.
Ormos Feri hirtelen nem tudta mit válaszoljon. Tényleg tetszett a lány, nyúlánk alakja, szép formás mellei, barna haja. Talán az volt a zavaró benne, hogy a nyakában legalább négy, bizsukkal kirakott lánc lógott. Láncok voltak mindkét csuklóján is, felcsavarva. Úgy nézett ki, mintha egy fémtelep mozgó reklámja lenne, ezzel a sok fémes, csillogó mütyürrel.
Öccse is tudomást szerzett erről, aki ezt így kommentálta:
– Csak nem az ócskavasas csaj? – kérdezte és felderült az arca. – Annyi fémdarabot aggat magára, hogy veszélyes lenne egy mágnes közelébe lépnie. Elkapná!
Ormos Ferit ez a megjegyzés nem zavarta. Az elkapás tetszett neki, ő is ezt szeretné. Arra gondolt, milyen nagyszerű lenne egyszer lefejteni róla azokat a csillogó fémláncokat, hogy a meztelen valóságában lássa. Ettől a gondolattól aztán kissé megrémült, mert anyaszült meztelenül nőt ő még sohasem látott. Most aztán azon morfondírozott, vajon milyen lehet egy ilyen lány meztelenül? Azt még el tudta képzelni, hogy a karjain, lábain nincs semmi. Hiszen a nagy melegben így járnak a lányok. Tehát még azt is, hogy a háta csupasz, de hogy nézhet ki, amikor nincs rajta melltartó, vagy éppen bugyi? Ha nadrágban van, akkor tapasztalta, hegy és völgy vonulatai szépen kirajzolódnak. Ez van hátul, de mi van elől? Ez aztán izgalmas játékká alakult. Érezte, hogy lélegzete szaporábbá vált. Férfias vágyai testet öltöttek, csak feszengett. Valamiféle feszültséget érzett a fejében, mintha a vérnyomása magasabb lenne. Ekkor váratlan esemény történt, orrából lassan csordogálni kezdett a vér. Zsebkendőt szorított oda, de a vérzés nem csillapodott. Megfordította a zsebkendőt, de a vérzés nem akart elállni. Azt vette észre pár perc múlva, hogy az orrához szorított kendő teljesen átázott. Próbált vattát keresni a fürdőszobában, anyja cuccai között. Hosszas keresgélés után sikerült egy öklömnyi darabot előhalásznia, kis neszesszeréből. Vastag dugó formát sodort belőle és bedugta az orrát. Ekkor érzékelte, hogy a bal oldali orrlyukból folyt eddig a vér. A szobai tükörben megnézte arcát, amely a kapkodó forgatagban többfelé is véres lett. Lemosta, a dugónak használt pamacs vége is véres volt, de legalább már nem folyt. Így nehezen vette a levegőt, szeretett volna megszabadulni tőle, de érezte, nem lehet, türelmet parancsolt magának.
Ismételten a lány jutott az eszébe. Tényleg, milyen szép formás minden rajta. Emlékezett, ahogy a moziból jöttek ki a nézők és mentek az utcán. Párosával sétáltak. Korzóztak, ez volt akkoriban a szokás. A lány előtte ment, egy barátnőjével. Nem siettek, csak úgy lépegettek, mozgott minden porcikája. Szép volt a lába, a haja, a vállai szinte fényesen ragyogtak. Ahogy a fejét tartotta, nyaka íve pompás látványt nyújtott. A sarkon, amikor elfordult, mert innen más irányba ment haza, feltűnt mosolygós arca, vidámságot tükröző barna szemei. Valami csábos kihívás vibrált ezekben a szemekben, amelytől Ormos Ferit olyan érzés kerítette hatalmába, mintha legalább két kupica snapszot ivott volna. Teljesen szédült lett, a lány alakját még akkor is látta, amikor az már messze járt.
Elhatározta, legközelebb megszólítja, ott az utcán. Nincs abban semmi kivetni való, ez nem szemtelenkedés, hiszen a szemek játéka ezt már előre elrendezte. Tehát nem ismeretlenek egymás számára, csupán még nem beszéltek.
Az alkalomra várt, amely a szombati előadás után lehetőséget is kínált. Ormos Feri kisietett a moziból, ott várakozott a kijáratnál. Figyelte a kiáramló nézőket, észrevette, hogy a lány jön kifelé, ő is kereste szemével a fiút. Csak hirtelen az a probléma merült fel, hogy nem egyedül jött. Mellé csapódott egy szőke lány, azonban érződött, hogy szeretne tőle megszabadulni. A két lány közötti beszélgetés látszatra is szaggatott volt. Mindig hátranézett, kereste, hogy Ormos Feri követi-e? Amikor látta, hogy a srác követi, már csak a lánytól kellene megszabadulnia. Megálltak, többször is, de a szőke lány nem tágított. Ormos Feri úgy érezte, most sem fog sikerülni, mert ez hazáig kíséri.
Egyszer csak bekövetkezett a fordulat. A következő sarkon elváltak. A srác csak a lányra koncentrált, aki szép lassan ment, mintha várná a megszólítást. Kettőjük között a távolság egyre csökkent. Ormos Feri szíve hevesen vert, a vér feltódult a fejébe. Érezte, itt baj lesz, amely hamarosan be is következett. Az orrából megint szivárogni kezdett a vér. Tudta, így nem állhat oda, mit szólna a lány. Lassúbbra fogta lépteit. A már előre elkészített vatta után nyúlt, bedugta az orrába. Még látta a lány távolodó alakját. Meggyőződése, hogy mulyának tartja őt. De mit tehet ilyen körülmények között? Rábízta magát sorsára. Nem volt mit tenni. El kellett hagyni a porondot, mint azoknak a bikáknak, akiknek ezzel megadták az utolsó döfést is a viadalon. Farok horgasztással távozott a küzdőtérről.
Aztán ahogy teltek a napok, kevesebbet ment moziba és nem arra az előadásra, melyre a lány járt. Párszor még látta az utcán, de a lány büszkén elfordította fejét. Ha tudta volna, hogy Ormos Ferinek fiatalságának túlfűtöttsége miatt kellett meghátrálnia, biztosan megértőbbnek mutatkozik. Ormos Feri ezt követően óvatosabbá vált.
Várt még pár évet, hogy rendeződjön benne minden. Majd találkozott egy másik lánnyal, már az orra sem vérzett, de a csillogó fém mütyüröket, sokszor még álmában is látta.
Hozzászólások