Már rég letettem arról, hogy megértsem
A köröttem dagadó Mindenséget
Vagy akár csak megérintsem
Ne adj Isten, megállítsam egy pillanatra
Az ereimben csacsogó Vérmérséklet
Elapadtam, mint tóban a hó
Az énség vénséggé dermedt
S már csak egy dolog éltet
Megfelelni mindannak, mit
Ajándékba kaptam, úgy hívják: Lélek
Köszönöm hát Istennek, embernek
Mindannak akit illet, hogy rám bíztátok
Ezt a fura, csodás kétfenekű létet
Mely ugyan rozsdás már kicsit
De tán még megcsillan olykor
A lemenő Napban – Szemem kihunyó fénye
A Mindenségből születtem
Így hát Semmitől sem féltem
Hozzászólások