Postásy Csaba | Summa summárum

Szépirodalom - vers

Summa summárum

 

 

                          Már rég letettem arról, hogy megértsem

                           A köröttem dagadó Mindenséget

                           Vagy akár csak megérintsem

                            Ne adj Isten, megállítsam egy pillanatra

                             Az ereimben csacsogó Vérmérséklet

                              Elapadtam, mint tóban a hó

                               Az énség vénséggé dermedt

                                S már csak egy dolog éltet

                                 Megfelelni mindannak, mit

                                 Ajándékba kaptam, úgy hívják: Lélek

                                Köszönöm hát Istennek, embernek

                               Mindannak akit illet, hogy rám bíztátok

                              Ezt a fura, csodás kétfenekű létet

                             Mely ugyan rozsdás már kicsit

                            De tán még megcsillan olykor

                           A lemenő Napban – Szemem kihunyó fénye

                             A Mindenségből születtem

                              Így hát Semmitől sem féltem

 

Print Friendly, PDF & Email

Hozzászólások

Nincs hozzászólás ehhez: “Summa summárum”



Szóljon hozzá!



Archívum

Hirdetés