Vörös Viktória | Strandon

Szépirodalom - vers

Strandon

 

Házak tetején átzúdul a fény
megakad a lombokon
Játékba kezd egymással napfény és falevél
a zöld fű övezte platánsoron

Kihúzta hullámos terítőjét
a faóriások négyszöge
Apró sajkák billegnek rajta
Hullámok keltette új hullám köre

Törölközők tekerednek a korlátra
izmos gyerektestek fonata
mint ki vizen jár, suhannak
Zeng a napfény és hús győzelmi dala

Mézgás pillantások pattannak
de a szemekben ott ül még az álom
Mámoros erő lendíti őket
uszonyt növeszt minden karon és lábon

Bólint a bölcs platán
pihéit hinti a medence vizére
Kis prizmák hasadnak:
hullámok néznek az ég kékjébe

 

Print Friendly, PDF & Email

Hozzászólások

Nincs hozzászólás ehhez: “Strandon”



Szóljon hozzá!



Archívum

Hirdetés