Pődör György | Tűnődés

Szépirodalom - vers

Tűnődés

 

A ma még keresgeti a tegnapot,
de rázuhan az est, s a harmatos reggel
törli lassan, amit az éj meghagyott:
A tegnap nő, a holnap csökken eggyel.

A vén diófa még sóhajt egy nagyot.
Száradó ága nagy jövőt nem cserkel.
Idő kötelén lógó fehér gyapot
a felhő, könnye sűrűl egy-egy cseppben.

Talán szivárványul minden ami szép.
majd a szürkéből nagy ívet kiragad
s mutatja magát a múló pillanat.

A végtelen csillag – verte talmi kép,
az emlék a semmibe kioldalog,
ahol elvesznek már a rigódalok.

 

Print Friendly, PDF & Email

Hozzászólások

Nincs hozzászólás ehhez: “Tűnődés”



Szóljon hozzá!



Archívum

Hirdetés