Nem lehet véletlen, hogy örököltem,
ezért anyámmal soha nem pöröltem.
Vagyok. Nem gyáván, nem is nagy merészen,
s ő felhők közt vigyázza minden félszem.
Onnan int, ha nyelvem nem pörög bölcsen,
vagy a szívemet bárkinek kiöntsem.
Cserébe neki mindig elmesélem
meg nem gyónt bűnöm, semmi kis erényem.
Tán visszasúgja: – Senki nem hibátlan!
Látom! Felém úszik ősz haja bolyha,
s hitem, mint egykor ingem, begombolja.
Anyám szép nyelvén mondom a világnak,
többet ér, mint bármekkora nagy vagyon,
ha mást nem, örökül én is ezt hagyom.
Vasszécseny, 2019. június 23.
Hozzászólások