Márkus László | Táj nőalakkal

Szépirodalom - vers

Táj nőalakkal

 

Mit ér a rét pipacsa
Ha nincs ki hajába tűzze
A tenger habja
Sellő nélkül
Költő
Múzsája nélkül
Heléna almája
A váza formája
Mona Lisa ajka
A hegedű alakja
Mind őt énekli meg
A NŐT
Az örök Évát
Kinek mellén megbújva
Kisgyermekként szepegve
Férfiként pihegve
Újra meg újra megpihensz
Olykor
Térdig gázol a tóba
Kezében rózsa
Szeme könnyben ázik
Romantikára vágyik
Mint anya
Soha nincs olyan baja
Hogy ne ugrana az első szóra
Fején fekete fátyol
Amikor bennünket gyászol
Mire való megannyi kincsed
Ha a tájban nőalak nincsen

 

Print Friendly, PDF & Email

Hozzászólások

Nincs hozzászólás ehhez: “Táj nőalakkal”



Szóljon hozzá!



Archívum

Hirdetés