Botz Domonkos | Thaiföld – a mosoly országa – I. rész  

Nagyvilág

Thaiföld – a mosoly országa – I. rész  

 

Éjjel két óra is elmúlt már, amikor elgémberedett tagokkal és egy kézipoggyásszal megérkeztem Thaiföldre. Pillanatok alatt átestem az útlevélkezelésen, majd ezt követően egy gazdátlan bőröndön, és így viszonylag gyorsan kerültem közelebbi ismeretségbe a thai földdel, melyből – az arcomtól centiméterekre – egy csinos kis körömcipő emelkedett ki egy hosszú, tejeskávé-barna lábszárban folytatódva, és látni engedte éhenkórász szememnek a szépet. Azonnal tudtam, jó helyen vagyok. Határozottságom és a fedélzeten maradt magabiztosságom azonnal visszatért. Miután a megismerés határainak további feszegetése már a jó ízlést sértette volna, felálltam, szertartásosan meghajoltam és távoztam. Irány Bangkok!

Grand Palace

Így utólag be kell vallanom, az első benyomások nem kis csalódást okoztak. Az éjszakai, gyéren megvilágított városon a sötét, az épületek elé kirakott szemeteszsákok és néhány dülöngélő turista osztozott. Életnek nyoma sem volt. A reggel, az újrakezdés aztán eloszlatta kételyeimet. Szállodámból a Sukhumvit roadra kilépve egy kozmopolita város harsány színei, fényei villództak, árusok, üzletek, kereskedők egymás hegyén-hátán, mintha csak most akarnák kiárusítani a várost. A járda szélén egy ember varrógépe fölé hajolva próbálta meg összefércelni másnapi betevőjét, talán éppen egy jól táplált európai megrendelésének eleget téve. Nem volt sok időm a szemlélődésre, mert a tuk-tuk, ez a háromkerekű tricikli, mely taxiként szolgál, őrült tempóban száguldott velem a várost

átszelő folyó, a Chao Praya felé. A folyótól egy pár perces séta a Grand Palace épületegyüttese, melyet hatalmas kőfal vesz körül. Az 1782-ben épült komplexum az évszázadok során különböző építészeti stílusokkal gazdagodott az uralkodók elképzelései nyomán. Ma a palotát csak protokolláris állami rendezvények céljára veszik igénybe. Az épület-együttes közepén a királyi kápolna a Wat Phra Kaeo áll, mely talán a legnevezetesebb az összes thaiföldi templom közül. Itt található a Chiang Rai-i kézművesek által, jáde kőből készített Smaragd Buddha. A Grand Palace déli oldalán látható a XVI. században épült Wat Pho, Bangkok egyik legrégebbi temploma, nem messze tőle megcsodálhatjuk a híres Fekvő Buddha-t, mely gipszből készült és aranyfüst-lemezekkel van borítva, míg a talpát teljes terjedelmében gyöngyház berakás díszíti.

A palotával szemben, a folyó túlpartján Thonburiban áll a 79 méter magas Wat Arun, a Hajnal Temploma. Nevét az indiai hajnal istennőről, Aruna-ról kapta. Az épület alapzatát korabeli kínai festett cserép, illetve porcelán borítja. Megpróbáltam versenyt futni az idővel, de vesztesként szálltam ki a futamból és a taxiból a Rachadamri és Phloen Chit road sarkán. Itt áll a kovácsoltvas kerítéssel körbezárt Erawan szentély. Innen egy pár perces séta és már Bangkok egyik legnagyobb piacánál vagyunk, mely az Indra Regent szálló szomszédságában található. Az út menti üzletközpontok, irodaházak, szállodák előtt, hol kőből, hol márványból apró épületeket

Wat Arun

emeltek Phra Plumnak, a ház istenének.

Azt, hogy a kereszt árnyékából kilépve a buddhizmus világába kerültem, már az érkezésemkor is tudtam, de – annak spirituális voltától eltekintve – tárgyiasult formájában csak most teljesedett ki számomra. Napnyugta után a lámpák hunyorgó fényében Buddha elnéző mosolya kíséri a Silom roadról nyíló, fülledt erotikájáról elhíresült Patpong felé hullámzó tömeget, ahol bárok tucatjai, valóságos tapsikoló húspiac várja a társra vágyó férfiakat. Krung Thep – Bangkok thai neve – jelentése szerint az Angyalok Városa. A bárok műsorainak káprázatában szédelegve megállapíthatjuk, ezek az angyalok, mint a hímegyedek természetrajzának jeles ismerői, nemcsak az éjszaka felett bírnak hatalommal. Éjjel egy-két óra körül az utca közepét elfoglaló árusok sátrat, én pedig vitorlát bontok, mielőtt még az állatvilágból megrekedt ösztönök elfoglalnák a józanész helyét. Ekkorra már elhal a ricsaj, a kurjongatás és lassan helyére kerül az éjszaka.

Másnap reggel a szombat karcsú lábai között, mintha csak ugyanaz a tömeg hömpölyögne, mint tegnap. Ezúttal az utazási irodák kínálatai szédítenek tovább. Egynapos kirándulások tucatjait kínálják, például a Kwai folyóhoz, Ayutthayaba, mely 1782-ig Thaiföld fővárosa volt, vagy az úszópiacra és még sorolhatnám.  Bangkok látnivalóinak megtekintése után azoknak, akik a tenger mellé

vágynak, érdemes ellátogatniuk valamelyik korall-szigetre. Ezek egyike az egzotikus Koh Samet, melyet a harsány éjszakai életéről híres Pattayaról közelíthetünk meg. Innen még másfél óra az út kocsival Ban Pheig, ahonnan félóra alatt érjük el hajóval a szigetet, ami nemzeti park is egyben. Remek fürdőzési lehetőséget biztosít a Bangkoktól 200 km-re, a Sziámi-öböl partján fekvő Hua Hin is, ahol

Koh Samet

mára már több ezer európai – zömmel nyugdíjasok – vásároltak ingatlanokat, telepedtek le. Ez a hely azoknak való, akik a csendet, az aktív pihenést keresik. Innen dél felé tovább haladva a Bangkoktól 640 km-re fekvő Surat Thani érintésével juthatunk el Koh Samuira. A 35 000 lakosú szigethez több apró korallsziget tartozik. Azok, akik halmozni kívánják az élvezeteket, és beérik néhány óra alvással, ajánlatos az Andamán tengerben fekvő Phuket szigete felé venni az irányt. A vízisportok szerelmesei, az éjszakai élet kedvelői számára ez a hely valóságos eldorádó. A paradicsomi kontinuitást azonban a közeli apró szigetek jelentik, mint Phang nga, vagy más néven James Bond island, valamint az igen népszerű, a tengerből kimeredő sziklától védett Phi-Phi szigetek. Az ország történelmi és kulturális életének jobb megértéséhez azonban észak felé kell venni az irányt. Hogy milyen Chang Mai és környéke, mit rejtenek a hegyek, milyen az aranyháromszög? A következő részből hamarosan megtudják. Addig is sawat-dee, azaz a viszont látásra.

Fotók: Botz Domonkos

 

 

Print Friendly, PDF & Email
Please follow and like us:

Hozzászólások

Nincs hozzászólás ehhez: “Thaiföld – a mosoly országa – I. rész  ”



Szóljon hozzá!



Archívum

Hirdetés