Hekl Krisztina | Józsi, a buszsofőr

Szépirodalom - próza

Józsi, a buszsofőr

nagyon kényes volt járgányára. Otthon csak egy bicikli árválkodott a garázsban, így jobb híján a 4Y jelzésű buszt tekintette sajátjának. A tizenegy tonnás Volvo négyütemű dízel volt, alacsony padlós és vadonatúj. Nem egyszerűen szép, hanem a legeslegszebb. Nevet is adott neki, Frida, így hívta, a kedvenc svéd énekesnője után. Minden este szemeteszsákkal járt körbe és összeszedegette az ülések réseibe gyűrt papírzsebkendőt, rágógumi-csomagolást. Néha üres féldecis üveget talált, sőt, egyszer az éjszakai járaton női bugyit. Miután minden oda nem illőt kidobált, fertőtlenítős kendővel letörölgette a kapaszkodókat és felmosta a gumipadlót. A vezetőfülkét is patyolat tisztán tartotta, ez volt az ő illatosítóval felszerelt szentélye, ahová eszébe sem jutott utcai cipővel belépni. Hétvégenként, míg más a kocsiját mosta, ő Fridát sikálta kefével és szivaccsal, létrára mászott, hogy elérje a busz tetejét. Kollégái rendszeresen ugratták őt szerelmével, egyszer papírból kivágott, hatalmas szempillát ragasztottak a fényszóró fölé.

Józsi és a busz kapcsolata nem mindig volt ilyen idilli. Egy darabig tizedmagával kellett osztozni Fridán, összevissza kapta a járatokat, mikor hogy, a 104E-jelzésűt és a 4-est is. A többi tömegközlekedési eszköz iránt nem érzett ilyen különös vonzalmat, mind ütött-kopott volt és koszos. Váltótársai nem voltak olyan kényesek a tisztaságra, és a busz épsége sem foglalkoztatta őket különösebben, nem figyeltek oda a fákról csüngő, vaskosabb ágakra és a kátyúkra sem. Józsi a főnökei háta mögött alkudozott a többi sofőrrel, hogy elcserélhesse a 104E-t. Éjszakai bagoly létére vállalta a reggeli műszakot, pirkadat előtt kelt és felpattant a kerékpárjára, hogy négy óra negyvenötkor már a szürke sofőrülésben ülhessen. Más hátulütője is volt a dolognak. Gyakran négy, sőt öt kanyart kellett pihenőidő nélkül megtennie. Ahogy beért a végállomásra, már fordulhatott is vissza, azonnal el kellett indulnia az ellenkező irányba, pedig az út nem volt rövid. A 4Y járat kötötte össze Uránvárost Újheggyel, menet közben érintve egy rendelőintézetet, műjégpályát, vásárcsarnokot és a főpályaudvart. Józsi telente didergett, nyaranta pácolódott egyenruhájában, és inni sem mert, nehogy ki kelljen mennie.

Az utasok szerint háromféle sofőr van. A dilis, a beletörődő és a gonosz. Józsi szívderítően tökkelütött volt. Indulás előtt udvariasan beleköszönt a mikrofonba. Mindig bemondta a következő megálló nevét és helyet kért a kismamáknak. Lettek törzsutasai, akik máshová nem voltak hajlandóak felszállni. Ettől felbátorodott. Útközben mesélt a megállóhelyekről, megjátszott egy gépeltérítést, máskor meg azt, hogy elaludt. Horkolni kezdett a mikrofonba. Ha ellenőr jött, hangosan közvetítette a bliccelőkkel folytatott mérkőzést. Egy ellenőrpárost különösen utált, a kövér nőt és rosszindulatú társát, akik örömüket lelték a büntetésben és megalázásban. Amikor a nő megragadta egy bliccelő karját és csavargatni kezdte, Józsi azonnal ledobta őt a buszról.

Az ügy kitudódott, írásbeli figyelmeztetést kapott, ám ez sem állíthatta meg őt. Mint minden mániákusnak, neki is egyre több kellett ahhoz, hogy jól érezze magát a bőrében. Amikor délutános műszakba osztották be, az utolsó járattal hazavitte az utasokat. Erzsikét letette a Meszesi iskolánál, egy ittas fiatalembert elvitt a Zsolnay-negyedbe, és bekanyarodott a Kakukk utcába is. A hazavitt utasok megesküdtek az atyaúristenre, hogy nem jár el a szájuk.

Busszal parkolni nem volt egyszerű feladat, ennek ellenére úgy döntött, hazaviszi Fridát és bemutatja feleségének, Mártinak. Márti már régóta féltékeny volt Józsi új barátnőjére. Régen ő volt férje szemében a legeslegszebb, most állandóan Frida kasznija volt a téma. Ha bármiben ellentmondott Józsinak, vagy csak rossz volt a kedve, megkapta a bezzegafridát. Fridát könnyű volt irányítani, neki nem voltak vágyai, és nem hívta Józsit elmebajosnak. A rendszeres fürdetésen felül nem igényelt különösebb törődést, menteni, javítani sohasem kellett, csak néha szervizbe adni, fékmérésre, futómű ellenőrzésre. Ilyenkor Józsi bánatos volt, napokig hozzá sem lehetett szólni. Márti már nem emlékezett arra, utoljára mikor fürdette meg őt a férje, és ezt egyre gyakrabban felemlegette. Józsit nem hatották meg a sirámai, ha már nagyon elmérgesedett a helyzet, felpattant a biciklire és otthagyta az asszonyt. Egyik kerékpáros kiruccanásán jutott eszébe az ötlet, hogyan fordíthatná saját javukra a következő, augusztusban esedékes, többnapos szervizt.

Azon a bizonyos csütörtökön, amikor hazavitte Fridát, Józsi mindent szépen előre eltervezett. A garázssoron kinézett egy félreeső helyet, ahol feltűnésmentesen állíthatta le a motort. Útközben megállt a benzinkútnál, felszerelkezett néhány szendviccsel és üdítővel. A szükséges műszaki iratokat, pokrócokat, kabátokat és a polifoam matracot már korábban bekészítette. Mártinak csak annyit mondott, felviszi őt a tévétoronyhoz, hogy együtt nézzék meg a csillaghullást, ami elég gyakori ilyenkor, augusztusban. Úgy volt vele, ha az asszony nem tart vele, majd kettesben mennek tovább Fridával. Meg sem állnak Svédországig.

Print Friendly, PDF & Email
Please follow and like us:

Hozzászólások

Nincs hozzászólás ehhez: “Józsi, a buszsofőr”



Szóljon hozzá!



Archívum

Hirdetés