Kő-Szabó Imre | A zsűritag

Szépirodalom - próza

A zsűritag

Ezt a falut „Kék Szilvafás” településnek nevezték a környéken. Nem hét szilvafásnak, mert mindenkinek telkén volt legalább húsz, vagy harminc szilvafa. Úgy látszik a talaj erre volt alkalmas, mert más gyümölcsfa az elültetés után, lehullajtotta leveleit. Bezzeg a szilvafa csemeték, csak úgy cseperedtek, nagy volt az igyekezet minden fában, szilvát akartak teremni. Olyan érzése volt az embernek, mintha minden fa szerződést kötött volna Réz Jakab pálinkafőzdéssel, legyen pálinka elegendő. Mert a faluban nem rejtették véka alá, hogy szeretik a szilvás snapszot. Igaz, a kis gyerekek még nem kaptak reggelente egy kupicával, de a szoptatós anyukájuk tejébe azért néha becsúszott egy kis tejen keresztül lepárolt pálinka. Ebben a faluban lakott Törzs Gábor, negyven éves favágó. A Törzs nevet onnan kapta, mert törzsőrmesteri rangban szolgált a katonaságnál és ez rövidítve, így hangzik. Volt becsületes neve is, de azt nem használta. A közeli erdőben dolgozott az Erdőgazdaságnál, egy stílfűrésszel. Vágta az irtásra kijelölt fákat. Munkájával nem volt semmi baj. Azonban amikor letette motoros szerszámját, mindig a kocsmában kötött ki. Nem ivott ő sört, vagy bort, csak szilvapálinkát. Mondták is neki:

– Sokáig fogsz élni Törzs, mert az egész tested szeszben van preparálva, így legalább tartósítva vagy! Ez ellen nem is tiltakozott, hogy is tette volna ezt. Mert, ha egy ember megszeret valamit, azt nem kell eltagadni. Egyik nap, amikor bement a falu egyetlen kocsmájába és leöntötte az első felest, oda szólt neki favágó cimborája:

– Gábor, elmehetnél egy pálinkaverseny zsűritagjának. Te aztán meg tudod különböztetni, melyik a jó pálinka.

A magasröptű eszmefuttatást egy falubeli fuvaros folytatta:

– Mert azt mondják, abból lesz jó zsűritag, aki sikeresen szerepel egy ilyen pálinkaivó tréningen. Te aztán mindennap tréningben vagy! Ezen aztán derült az egész kocsma.

Ezzel nem is mondtak hülyeséget, mert egyszer az asszony, Törzs Julika, hozott haza valahonnan egy literes, kék üvegben pálinkát és vacsoránál megkínálta az urát.

Törzs Gábor felemelte a poharat az asztalról, a fény felé fordította. Nézte az ital színét. Aztán megszagolta, de eléggé elhúzta az orrát. Sokáig tartotta a poharat a levegőben, nézte a poharat egy darabig, aztán az asszonyra tekintett. Julika ártatlan kék szemében csak a tisztaságot látta, meg azt a szándékot, hogy kedveskedni akart az ő jó urának.

Törzs lassan a szájához emelte a poharat. Belekóstolt. Az a csöppnyi ital, amit a szájába engedett, nem ízlett neki. Nem szólt, csak csóválta a fejét. Letette a poharat az asztalra, mintha jelezte volna, ebből elég volt ennyi. Kis idő múlva megszólalt:

– Ebbe aztán beletettek mindent, amit a kertben találtak!

– Nem ízlik? – kérdezte az asszony, kissé izgatottan.

Törzs csóválta a fejét, hogy nem!

– Tudod, az úgy van, majd mondd meg annak, akitől vetted, hogy a tiszta pálinka a világ egyik legjobb gyümölcs párlata. Ez nem sok gyümölcsöt látott! – fejezte be és visszagondolt a kocsmai felszólításra, tényleg jó zsűritag lehetnék egy ilyen nagy nemzetközi kóstolón.

Print Friendly, PDF & Email

Hozzászólások

Nincs hozzászólás ehhez: “A zsűritag”



Szóljon hozzá!



Archívum

Hirdetés