Szemünk fényét folyamatosan az életre szeretnénk felkészíteni.
Előre elgondoljuk, mi lesz jó neki ahhoz, hogy majd fölvegyék a legjobb egyetemre és mindent alárendelünk ennek.
Különórákra hordjuk már óvodás korában: angolra, kínaira, rajzra, zongorára, úszásra. Előfordul, hogy lovagolni visszük, vagy teniszre, tollasra, balettre, külön tornára. Mindez csupa remek elfoglaltság, de biztos, hogy szükség van ennyi mindenre?
Mindent igyekeznek megtenni érte fiatal szülei, lótnak-futnak, a legjobb következményekben reménykedve. Amikor eljön a hétvége, mindenki úgy érzi, végre kipihenheti magát, végre alhat egy jót, de akkor jönnek a gyerekzsúrok, a családi tiszteletkörök és folytatódik a pörgés.
Ezek a gyerekek az iskolában is folyton izegnek-mozognak, a csendespihenő pillanataiban sem tudnak pihenni, képtelenek erre…
Rohanó világ, mondjuk, de vajon nem rajtunk múlik-e, hogy megálljunk néha?
Nem kéne-e fontolóra vennünk, mi az, ami valóban jó gyermekünknek? Ami igazi biztonságot ad, ami valóságos munícióval tölti fel?
Vagy ezek költői kérdések csupán?
Néhány éve kutatást végeztem. Arra voltam kíváncsi, miféle jövőképpel rendelkeznek az akkori 7-8 évesek. Olvassunk néhány választ:
„… ha nagy leszek, akkor tűsarkú cipőm lesz és hosszú műkörmöm és elviszem a Maci kutyát a kutyakozmetikába és piros lesz a szám.”
„… amikor nagyobb leszek, olyan munkám lesz, amivel sokat fogok keresni és nem kell csinálnom semmit…”
„… ha olyan idős leszek, mint az apukám, én is el fogok válni és majd megyek csajozni, ahogy az apukám…”
Amikor arra kértem a gyerekeket, válasszanak példaképet, a közel 30 gyerek közül, senki nem jelölte szüleit, családtagjait…
Riasztó…!!!
A legriasztóbb pedig, hogy ezeket a fiatal szülőket mi neveltük.
Mit tettünk rosszul?
Hogy lehet, hogy nem értették meg, gyermekük nem az életre készül, hanem ÉL?
Most és itt!
Hogyan lehetséges az, hogy nem vették észre, gyermekeiknek rájuk van leginkább szüksége, az örömteli, kötelezettségmentes együttlétekre, a közös élményekre…?
Megnyugtató, hogy rengeteg jó példa, nagyon sok kivétel van!
Létezik még olyan család, ahol érték az együtt töltött minőségi idő! Ahol minden este beszélgetnek, együtt játszanak, mesélnek, jókat nevetnek, kirándulnak, mókáznak…
Ahol együtt készítik a farsangi jelmezt és eszükbe sem jut kölcsönözni…
Ahol nem kell sietni és ahol nem a tévé és nem az épp aktuális kütyü nevel…
Ahol érték olvasni…
Boldogság ezt látni!
… de mi lesz a többi kisgyerekkel?
Hozzászólások