ha most látnál elcsodálkoznál
ahogy a nagypapa szokott
amikor a viharsarokból elutaznak hozzánk a nagymamával
még kiskoromban
azt gondoltam hogy náluk örökké nagy vihar tombol
egyszer le is rajzoltam
ahogy a sarki házat eltakarják a fekete felhők
épp a villámlást kezdtem volna rárajzolni a felhőre
amikor a nővérem odajött
és elmagyarázta
mert már okos nagylány vagyok és megértem
hogy a viharsarok az egy tájegység
a térképen is megmutatta
örültem hogy a nagypapáék nem a veszélyben laknak
hanem a tájegységen
de azért rájuk rajzoltam az esőkabátot
szóval
amikor a nagypapa elcsodálkozik
még a két tenyerét is összecsapja
hogy milyen sokat nőttem amióta nem látott
meg hogy milyen káprázatos ifjú hölgy vagyok
és hogy vigyázzon rám jól az anyukám
aki az ő kislánya
nehogy idő előtt megkérjék azt a gyönyörű kezemet
persze
tudom hogy ez csak egy papavicc
de azért mindig nagyon örülök
ilyenkor azt képzelem hogy minden mesebeli
és én vagyok a királykisasszony
épp mint a peti
amikor az évzárón elmondta azt a verset
hogy ő királyfinak született
és ezt az anyukája már rögtön tudta
mert „úgy takarta rá a pólyarongyot
mintha melengetné a szép napkorongot”*
a peti most is úgy néz ki mint egy királyfi
jó neki
én most egyáltalán nem vagyok olyan mint egy igazi királylány
hanem mint egy beteg
valamitől úgy összekócolódott a torkom
hogy be kellett kötni a macis sálammal
nyáron sál
a testvéreim azt mondták ne is szólaljak meg
mert az már kész gyógyulás
a doktor néni köptetőt írt de nem lett jobb
lehet
hogy inkább a csabi anyukájához kéne átmenni a szomszédba
ő fodrász
szerintem biztosan kifésülné a gubancokat
* Idézet:
részlet, Mécs László: A királyfi három bánata című verséből
Hozzászólások