Vörös Viktória | Maróti nyárbúcsúztató

Szépirodalom - vers

Maróti nyárbúcsúztató

 

 

Augusztus csillagokba meríti a hegyet
tollszáron folyó tinta az ég
felissza a tücskös kert
mint dalt a gyümölcsfák kacska törzse

Összerezdül a Duna-part

A fények a tüzekkel találkoznak
az éjszaka arcát kitárja a víztükör
Benne lobog lelkünk
az Örök Tánc
mi összefonja a kezeket
hajakat
hogy a lábak ritmusát vigyék tovább

Erdőn vágtat a vad
keresi otthonát
ahol a víz a parttal összeér
hol sosem-látott-szeme
a ködből felmerül
szája inni kér

 

 

Print Friendly, PDF & Email

Hozzászólások

Nincs hozzászólás ehhez: “Maróti nyárbúcsúztató”



Szóljon hozzá!



Archívum

Hirdetés