Hőséggel és zajjal, mentők
szirénahangjával fogadott
a város, szirénhangok helyett,
szokás szerint. Köröttem idegen testek
tömege áramlott, tekintetek
nem kapcsolódtak már össze,
és a mosolyok is elfogytak.
Ismeretlen emberek egymásnak
errefelé nem köszönnek, a vidék
bája a városban elveszett.
Mégis, egy percre olyan
otthonosság érzete töltött el, míg a
forró aszfalton a villamos felé
siettem, hogy hazaérkeztem.
Hiába a szép táj, hegyeim, csend,
és a lelassult élet, el kell fogadnom,
hogy ez a piszkos és barátságtalan
város az otthonom, itt élek, itt maradtam
most már végleg, haza ide érkezem.

Megosztás

Tweet