Hajléktalan szonett • Hetedhéthatár

Szépirodalom - vers

Hajléktalan szonett

 

Rég nem lényeges már se hajnal, se éj,
nem fontos mikor lesz vége a napnak,
lassacskán semmi sincs itt, amitől fél,
vézna kis vackán rút rongyok szakadnak.

El-eltűnődik még, hogy lett volna, jó,
nem tudja, ki döntött jósorsa fölött,
utcán didereg, míg leesik a hó,
néhanap belátja, ő maga szökött.

Les rá drogfüggőség, némi alkohol,
semmirekellőkkel nem barátkozik,
tartását megőrzi, mást nem birtokol,

elárvult családjáról gondolkodik.
Szunyókál naphosszat, lám, így menekül,
álmában otthon jár, sosincs egyedül.

 


Hozzászólások



Archívum

Partnereink

Hozzászólások

DISQUS