Postásy Csaba | A végtelen két vége

Szépirodalom - vers

A végtelen két vége

 

 

                  A VÉGTELEN KÉT VÉGE

 

                      Körül-belül ugyanannyi Agysejt

                        LÉLEKZIK fejünkben – Mint

                         Ahány Galaxis sejlik fenn az égen

                          S minden galaxisban valahogy

                           Pont annyi csalfa csillag rémlik

                             Ahány buta neuron

                              Az agyunkban fénylik

                               S szédít minket a Hitben

                                Hogy megismerhető a Minden

                                 Pedig a Mindenben csak egy

                                  A közös többszörös –

                                    A Mindenható Isten

                          

                    

Print Friendly, PDF & Email

Hozzászólások

Nincs hozzászólás ehhez: “A végtelen két vége”



Szóljon hozzá!



Archívum

Hirdetés