Márkus László | elmaradt imáid

Szépirodalom - vers

elmaradt imáid

 

gyötrelmes kínok közt jajongva szült anyád
február volt vasárnap kora délután
visítasz a napvilágra érve az orvos seggedre ver
míg anyád az ágyon aléltan hever
akkor ajkát ima nem hagyta el
kizárta a kor ezt később idézi fel
kopott kórházablakon sívó szél fütyül
a szemközti ágon proliszürkület csücsül
lassan este lesz későn érkezik meg apád
marka kérges vasat ver egész nap kalapál
az üvegablak túloldalán imát ő sem mond
homlokot ráncol vállán tengernyi gond
másként neveltek templomba nem jártál
imát nem mondtál istened mégis várt rád
fura világ volt sokáig kerested helyed
de lelkedben a fagy lassacskán felengedett
régen elszállt szavakból vágyaid verseket költenek
elmaradt imáid lassan testet öltenek

 

Print Friendly, PDF & Email

Hozzászólások

Nincs hozzászólás ehhez: “elmaradt imáid”



Szóljon hozzá!



Archívum

Hirdetés