Hajnal Éva | nyikorgó

Szépirodalom - vers

nyikorgó

 

átvágtam a téren
egy tolókocsis férfi jött szembe
nyikorgó kerekei
megannyi elakadó sóhajként botladoztak a flaszteren
sovány lábai súlytalan madarak
karja duzzadó izomköteg
egyenesen a szemembe nézett
máskor automatikusan elkaptam volna a tekintetem
most
zavaromban köszöntem
gyökeret eresztve bámultam
széles mosollyal gyönyörű napot kívánt amint elkerült
látom nem ismersz meg
bárdos peti vagyok a gimiből
ne rettegj
tíz éve balesetünk volt
a családom megúszta már én is jól vagyok
azóta nem váltogatom a csajokat
van négy saját
ma született a harmadik kislányunk
az icu a feleségem
tudod
a vörös icu
a baleset után elvettem
épp hozzájuk megyek a kórházba
csodálatos dolog az élet

bárdos peti a szívtipró
motyogtam magam elé
valami jókívánságot hebegtem
lassan indultam tovább
nyikorgó kerekeim
megannyi elakadó sóhajként botladoztak a flaszteren

 

 

Print Friendly, PDF & Email
Please follow and like us:

Hozzászólások

Nincs hozzászólás ehhez: “nyikorgó”



Szóljon hozzá!



Archívum

Hirdetés