A színművész halálára - Balogh Tamásnak • Hetedhéthatár

Színház

A színművész halálára – Balogh Tamásnak

Mély fájdalommal, és megrendüléssel tudatjuk, hogy Balogh Tamás színművész, társulatunk Örökös tagja 74 éves korában 2019. október 2-án elhunyt…
… áll a zalaegerszegi Hevesi Sándor Színház honlapján.

Balogh Tamás színművész, mint Barakiás

Balogh Tamás színművész, aki 2018-ban elnyerte a Vidéki színházak fesztiválján a legjobb férfialakítás díját rövid, súlyos betegség után örökre itt hagyta a világot jelentő deszkát. Novemberben töltötte volna a 75 évet.

Kínlódik az ember a szavakkal, kimondani a kimondhatatlant. Csak két évig voltunk pályatársak, de figyelemmel kísértem alakításait. Rengeteg szerepet játszhatott, egyike volt a színház megbízható öregjeinek, kire a legfajsúlyosabb szerepeket bízták, melyekben mindig lelkiismeretesen helyt is állt. De művészi viszonyulása ennél jóval mélyebb volt, bizonyítékok a kitüntetések, amikben részesült.

Sokoldalú, művelt színész volt, széleskörű, tájékozott és más kultúr-szférák iránt is affinitással bíró, mint például a konyhaművészet. Olyan tökélyre vitte, hogy évekkel ezelőtt az egyik tévécsatornán főzőműsora is volt.

Önéletrajzi vallomása a színház honlapján olvasható: https://www.hevesisandorszinhaz.hu/tarsulat/muveszek/szinmuveszek/14/balogh_tamas

Verssel búcsúzom tőle.

 

*

 

Nászta Katalin:

A színművész halálára

Balogh Tamásnak

Sírkövesek leszünk utóbb,
emlékköveket rakók
szavakat sírva folyton
kövekre faragók.

Danse macabre a téren,
halotti torhoz gyűlnek.
Kancellár, főpap hunyt el –
főszereplő az enyészet.

Tamáskodunk balogul,
Balogh úr, valahol élsz?
Az illetlen szó felsivít:
Ön itt sorsot kísért!

Rajzoljuk arcát, az élőt –
mily sok volt, mennyi kép!
Puzzle-re futja, félő –
csak sok hamis cserép.

Kalappal vagy anélkül
egyenes háttal lépett
előre, mindig szálfán
fegyelmes figyeléssel.

Nem jajgat, nem sír, visszafog’
parancsolt magának kis úr,
nagyobb feszengett benne
pórok közt méltatlanul.

Egy múltszázadi fazon –
mondják az ilyenekre.
Karmaként viselte sorsát –
nem mind illettünk bele.

Tudatta mennyi az annyi
ha szép, ha csúnya, jó/rossz –
s maradt modora úri –
elszállt harag s gonosz.

Gazdag konyhát vitt, tudta,
„mitől döglik a légy”.
Ínyenc volt, tűvé tett mindent
egy különleges fűszerért.

Marsall lehetett volna
ha volt botja, ha nem.
Lehetett volna táncos,
zenész, vagy üzletember.

Ilyennek láttam. Játszott
Su Fu-t*, Schwicker-t**, s volt főpap***.
Különös a színész sors.
Mintha egyedül is több volna.

2019. október 3.

*Brecht: A szecsuáni jólélek
**Karinthy-Szakonyi: Tanár úr kérem
***Székely János: Caligula


Hozzászólások



Archívum

Partnereink

Hozzászólások

DISQUS