Bandi András | Villáminterjú Adolf Balázzsal

Sport

Villáminterjú Adolf Balázzsal

Valamikor, nagyon rég, a nyolcvanas évek elején-közepén Medgyesen (Erdélyben) három magyar bringás turistaszállást keresett. Csiki Attila barátom befogadta őket. Talán ekkor kezdődött el az a barátság, ismeretség, ami a napjainkig elkísért. Eltelt pár évtized, és lassan ma már a gyerekeink olyan idősek, mint mi voltunk abban az időben. Géza és Edit barátságából pedig házasság és három remek gyerek kerekedett ki. A mindennapi élet taposómalma néha kiöli belőlünk az egymás iránti érdeklődést, empátiát is. Velük is csak nagy ritkán beszéltünk, találkoztunk. Tudtuk, hogy tanárok, köszönik szépen, jól vannak, a gyerekek nőnek, mindenik valamiben jeleskedik, egyszóval lassan ők is talpra állnak, elkezdik a nagybetűs életet.
Aztán egyik pécsi látogatásuk során a szülők „megsúgták” hogy Balázs bizony szép eredményeket ért el evezésben maratoni távon. Egy maratonit többször is lefutó apukának fiaként ez a minimum, poénkodtam.
És aztán jött a csattanó. Balázs szó szerint befutott, azaz beevezte magát a világ legnagyobbjai közé, a szegedi kajak-kenu világbajnokságon augusztusban ezüstérmet nyert.
Ekkor már nem térhetett ki, szóra próbáltam bírni. Magához híven, röviden válaszolt is.

 

Adolf Balázs (b)

 

Gyermekkorod óta ismerünk. Ha jól tudom,” sportos” családba születtél.
A szüleid is az „evezés” szerelmesei? Ők irányítottak téged is ebbe az irányba?

Igen, már gyermekkorom óta része a sport az életemnek. Az evezés felé két dolog is vitt, egyrészt apukám gyerekkorában evezett, másrészt a szüleim nyáron vízitúra szervezéssel foglalkoznak a Szigetközben. Már egyévesen is ültem kenuban. Egyesületbe először bátyám járt Szentendrére és hatására én is elkezdtem.

Mikor jöttek az első eredmények? 

Eleinte kisebb-nagyobb eredményeim voltak, majd kb. három évig szünetelt ez, mivel későn érő típus vagyok, az izomfejlődést tekintve. Majd idővel hozzá tudtam erősödni a mezőnyömhöz és mindig olyan eredményt értem el, hogy kellő kedvem és motivációm legyen a folytatáshoz. Az első komoly eredményemet 16 évesen értem el, amikor ifjúsági korosztályban ezüstérmet szereztem a maratoni világbajnokságon párosban és bronzérmet egyéniben.

Az élsporthoz nagyon nagy kitartás, néha sok lemondás szükséges. Te ezt hogy élted/éled meg?

A kitartás megvolt mindig, mert motivált voltam,  a lemondásokkal kapcsolatban az vigasztalt, hogy ennyivel jobb leszek.

Hogyan viszonyulnak hozzád, az életviteledhez a barátaid? Vagy talán ők is ebből a körből kerülnek ki? 

Sok barátom van a sporton belül, ők hasonló módon állnak hozzá, a többi barátom támogat és megértik, ha lemondok egy programról az edzés miatt.

Akad egy kis időd szórakozásra is? Milyen egy napi programod?  Mikor pihensz? Van úgy, hogy szüleiddel, barátaiddal „elengeded magad”?

Hétvégeken általában pihenő van, ilyenkor filmet nézek, ukulelézek, barátaimmal találkozok, családommal vagyok. De valójában a kenuzás önmagában is kikapcsolódás nekem. A hétköznapi programom edzés, evés, alvás, újra edzés. Most egyetemre is járok, bár csak levelező szakon, de a szabadidőmben a tanulásra is időt kell hogy fordítsak.

Először „maratonoztál”. Mikor váltottál? Úgy érzed, most megtaláltad a neked legjobban megfelelő sportágat? Vagy lehet, hogy más „számokban” is viszontláthatunk?

Igen valóban először maratonista voltam, de ez kevésbé megbecsült szakág, így kénytelen voltam az olimpiai távok felé közeledni, mert úgy látom ez az esélyem arra, hogy felnőttkoromban is kenuzással tudjak foglalkozni.

Szponzorok? Anyagi támogatás?

Eddig mindent saját erőből kellett megoldani  a felkészülést, az egyesületem csak az edzőtáborokat tudta finanszírozni, de szerencsére  a mostani eredményemmel bekerültem több ösztöndíjprogramba, és úgy néz ki, hogy szponzorokat is sikerül találni.

Mit tervezel? Mi leszel a civil életedben? 

Nagyon vonz az edzői karrier, de reálisan nézve csak abból nem lehet megélni ezért mérnöki diplomát szeretnék szerezni, hogy legyen alternatíva.

Szűkszavú válaszok. Egyelőre csak ennyire futotta. Egyetlen kérdésemre nem válaszolt. Őt ismerve, szerénységből. Lehet, egyszer erre a kérdésre és válaszra is sor kerül.

Print Friendly, PDF & Email

Hozzászólások

Nincs hozzászólás ehhez: “Villáminterjú Adolf Balázzsal”



Szóljon hozzá!



Archívum

Hirdetés