Juhani Nagy János | Péter városa a Néva partján

Szépirodalom - próza

Péter városa a Néva partján

Három évszázad három néven

Pityer, ahogy az itteniek régtől fogva becézik szűkebb pátriájukat, fennállásának 300. évfordulóját ünnepelte nemrég. Tavalyelőtt volt három évszázada annak, hogy az oroszok legnagyobb cárja, I. Péter aláírta az új székhelyéül megálmodott város alapítólevelét és elhelyezte a Néva-deltájában emelendő első építmény, a Péter-Pál-erőd alapkövét. A jubileum hónapokig tartott: azon a nyáron világpolitikai seregszemlék, diplomáciatörténetbe kívánkozó események, művészeti fesztiválok és más kulturális programok, szórakozási alkalmak váltogatták egymást Oroszország második fővárosában.

Amikor a pulkovói repülőtéren landolunk, II. Alekszij pátriárka Izsák-székesegyházbeli ceremóniájáról és George Bush látogatásáról már csak múlt időben áradozik a taxis. A visszatérő vándor megfakult emlékezetét frissítendő, iránytűként csillog a Péter-Pál-erőd újraaranyozott tornya. Frissen aszfaltozták a Palota-teret is, amelyet mindenki ismer, akár járt itt, akár nem. Nyolchektárnyi kőmező 1905 viharaival és 1917 orkánjával: a Téli palota ostromát megörökítő történelmi képsoroknak, fotóalbumoknak és pétervári, petrográdi, leningrádi, szentpétervári képeslapoknak egyaránt megszokott motívuma a csaknem félszáz méter magas Sándor-oszlopot övező hatalmas térség.

Megszokott helyén az Auróra cirkáló is. Annak idején, amikor egyetemi ösztöndíját kiegészíteni igyekvő idegenvezetőként turistacsoportokat kalauzoltam errefelé, mindig elmondtam, hogy a hadihajó 6731 tonnás súlya ellenére 37 km/h sebességgel tudott haladni. Illett tudnom azt is, hogy a történelmi lövést a deszantágyú kezelője, Jevdokrin Paulovics Ognyev adta le.

A Nyevszkij-proszpekt, a világhírű Néva-sugárút azonban már nem a régi: világcégek neonreklámjai váltakoznak a cirill betűs feliratokkal, kedvenc pirogárusom helyén olasz pizzéria, a Szovjetunió Kommunista Pártjának dicsőségét lebegtető transzparens helyén Pétervár legjobb spanyol éttermét népszerűsítik. Még szerencse, hogy az öt kilométer hosszú sétány építészeti remekeit, az Admiralitás Palotáját, a Kazanszkij katedrálist, az Értéktőzsde épületét, az Anicskov hidat nem engedte bántani a műemlékvédelem. Amelynek szigorára jellemző egyébként, hogy a forradalom napjait idéző Szmolnijban soha egyetlen játékfilmet nem engedtek forgatni. Ha tehát második emeleti, az épület eldugott zugában lévő dolgozószobájában látjuk Lenint a filmvásznon, a helyszínt filmstúdióban kreálták.

A 300 éves város más helyszínei meg éppen mintha filmstúdióban épültek volna fel: kövezetlen mellékutcák, ahol gyakorta kimarad az áram, lepusztult személygépkocsik, pravoszláv szent helyekre költöztetett üzemek, vasajtós, törött ablakú portálok, füstgomolyagokat okádó és elviselhetetlenül hangos buszok. Észak Velencéjét ezért is – vagy éppen ezért – gyalogszerrel érdemes bejárni.

Vegyük a nyakunkba az ötmilliós metropolist, például, irodalmi olvasmányélmények alapján. No nem Konsztantyin Szimonov Nappalok és éjszakák című regényére gondolok, amely a sztálingrádi csatát ábrázolja: az emberáldozatok százezreit követő 900 napos blokádot – a történelem leghosszabb ostromát – ünneprontás volna fölemlegetni. Hanem a békebeli Pétervár csillogására és az e pompát olykor nyomorban, de ábrázolt tárgyukat akkor is fölülmúló stílusban megörökítőkre.

Puskin könyvet és verset is írt a városalapítóról, I. Péter emlékművét ő nevezte el Bronzlovasnak: „A parton állt, a zord habok / Fölött, nagy tervet forgatott / És messze nézett…” Ha körbehordozzuk a tekintetünket a Dekabristák terén, nem kerülheti el Trubeckoj herceg palotája, most levéltár, ahol Puskin felolvasta barátainak a betiltott Borisz Godunovot. A drámából a szintén pétervári Muszorgszkíj írt operát. Puskin, akinek nevét ma akadémiai drámai színház őrzi-viseli, végzetes párbaja után a Nyevszkij Proszpektre nyíló egyik kis utcában halt meg.

„Nincsen szebb a Nyevszkij Proszpektnél, legalábbis Pétervárott, amelynek ez – mindene. Mi mindennel nem ékeskedik fővárosunknak ez a gyönyörű útja?! Tudom, hogy Pétervár egyetlen sápadt hivatalnak lakosa sem cserélné el a Nyevszkij Proszpektet a világ minden kincséért sem” – írja Gogol. Az ő nevét viselő utca korábban Malaja Morszkaja volt. 13. számú házában lakott Turgenyev és ugyanabban az épületben Csajkovszkij, a 15. szám alatt Puskin, a 17. sz. házban Gogol, a 23. alatt pedig Dosztojevszkij. Micsoda szédítő szomszédság!

Irodalom, zene, történelem, építészet: vajon melyik nyomja rá markánsabban a bélyegét Szentpétervárra? A maga nemében a Nagy Péter Múzeum éppúgy érdekes, mint az Anna Ahmatova múzeum, a piszkarevói temető, a Nobel-díjas Ivan Brodszkij emlékháza vagy az Ermitázs. Annyi Rubenst Amszterdamban sem látni, mint a néhai cári rezidencia egy szuszra szinte bejárhatatlan termeiben.

A fiatal világváros maga is festmény, hatalmas, színes freskó, ahol szinte minden egyes épületnek, hídnak regénybe illő története van. A negyvenkét sziget között kanyargó nyolcvanhat folyó és csatorna együttes hossza háromszáz kilométer, ezek partjait már a XVIII. században gránitba kezdték öltöztetni, s máig négyszáz hidat íveltettek át fölöttük. Innen is a Stockholm és más városok által annyira irigyelt „Észak Velencéje” elnevezés. Meg onnan, hogy ha az északi féltekén végigkövetjük a 60. szélességi kör vonalát, amely áthalad Észak-Kanadán, Grönland déli részén és Észak-Európán, hogy aztán átszelje Szibéria középvidékét és az Alaszkai-félszigetet, e szélességi kör mentén, a sarkkör szomszédságában csak egyetlen világváros áll és virágzik: I. Péter városa.

Háromszor váltott nevet három évszázad alatt. A Szovjetuniónak kellett megszűnni ahhoz, hogy visszakaphassa eredeti nevét, és ismét Szentpétervár lehessen. Az eddigieknél boldogabb születésnapokat, Pityer!

Adatok dióhéjban

Városnév: Szentpétervár (1703-1914), Petrográd (1914-1924), Leningrád (1924-1991), Szentpétervár (1991 szeptemberétől)
Városalapítás: 1703. 05. 16.
Városalapító: I. (Nagy) Péter cár
Területe: 660 km˛ (ebből több mint 60 km˛ a folyók és csatornák vízfelülete)
Lakosság: 5 020 000 (1989)
Repülőjegy Budapestről: 48 ezer forinttól
Repülőtér: Pulkovo (LED)
Fizetőeszköz: rubel (1 RUR = 7,78 HUF)
Szálláshelyek: 30 ezer szállodai ágy
Leghíresebb szálloda: Hotel Európa (Erzsébet királynő, Lady Diana, a norvég király, Bill Clinton, Catherine Deneuve, Placido Domingo, Sharon Stone)
Legelőkelőbb étterem: St. Petersburg
Legrégibb épület: Péter-Pál-erőd (Dosztojevszkij, Gorkij börtöncellája)
Leghosszabb homlokzat (Európában): az egykori orosz vezérkar félköríves épülete (600 m)
Legnagyobb sportlétesítmény: Kirov Stadion (80 ezer néző)
Leghidegebb hónap: január (-9,2 °C)
Legmelegebb hónap: július (17,8 °C)
Világörökség része: a történelmi óváros (az UNESCO listájának 7. helyén)
Kulturális élet: 260 múzeum, 13 színház; 2600 könyvtár, több mint 100 művelődési ház és klub, 50 felsőoktatási intézmény, 8500 művelődéstörténeti emlékhely
Pétervári diák volt: Butlerov, Lenz, Mengyelejev, Pavlov, Popov, Szecsenov, Tyimirjazev, Rjepin, Szerov.
Környékbeli látnivalók: Petrodvorec (34 km), Puskinovo (27 km), Pavlovszk (35 km), Lomonoszov (40 km)

Print Friendly, PDF & Email
Please follow and like us:

Hozzászólások

Nincs hozzászólás ehhez: “Péter városa a Néva partján”



Szóljon hozzá!



Archívum

Hirdetés