Kiöntött a semmi, mindent sodor.
Már az egét nyaldossa szó-fodor.
Elállt a napsugár lélegzete:
miért van, ami nem létezhetne?
Lángra gyúl a már éghetetlen,
mint minta: fárosz a végtelenben!
Hétpettyes, naiv katica henyél.
Noé bárkája most egy falevél.
Itt nincsen kikötő, sem egy sziget.
Biztos talajt senki sem érzi meg,
pedig galamb-lelkünk már arra vár,
hogy legyen valahol egy barkaág!
Hozzászólások