Pődör György | Telkibányai szonett

Szépirodalom - vers

Telkibányai szonett

 

Szép Ilonka sírjánál

 

Nézd, mennyi játék van minden estben!
A felszálló köd tejszínű opál,
míg kutat a szem a néma lesben,
fák közét átszövi ezüstfonál.

A bukó nap is árnyékot festhet,
mert a fák sziluettje így kopár.
A perc egy pillangóban ölt testet.
Sóhaj? Vagy csak egy ártatlan bogár?

Nem locsogó patak ma a Bózsva,
sok titoknak hallgatag adósa,
vízén úszik fényjáték- hajfonat.

A hegyek ölén most is vad tanyáz.
Lesen a hold, a koronás vadász,
és liliomhullás az alkonyat.

 

 

Print Friendly, PDF & Email
Please follow and like us:

Hozzászólások

Nincs hozzászólás ehhez: “Telkibányai szonett”



Szóljon hozzá!



Archívum

Hirdetés