Falu végén kurta drink bár
Jó pár évtizede, amikor még lehetett élni Budapestet, végigsétáltam néhány forgalmasabb pontján. Szomorúan. Annyi és annyi idegenszerű, hivalkodóan külföldieskedő feliratot láttam, hogy vásárló helyett szinte már customernek éreztem magam.
Mások is nyilván emlékeznek azokból az időkből efféle cégérekre, mint Quick Service. Miért nem gyorsszolgálat vagy gyorsjavító? Akkor ugyanis mindenki megértené, az angol nyelvű cégtáblát azonban csak a magyar felnőtt lakosság vékonyka – angolul tudó – rétege. Nyelvművelők buzgón kifogásolták a second hand shop (használtcikk-kereskedés), a mode shop (divatüzlet) és a for men (férfiak boltja) elnevezést is, hogy a számos hasonló nyelvtörővel ne is untassam az olvasót.
A Belkereskedelmi Minisztérium aztán 1973-ban megtiltotta a butik~boutique elnevezést. Aki azt hiszi, hogy divatárubolt lett belőlük, téved. Akkor a Váci utca salonjai között forgolódtunk idegenkedve. „Ha a magyar nyelvben nem találunk olyan kifejezést, amely pontosan kifejezi a jelölni kívánt tevékenységet, akkor a kereskedelmi gyakorlatban nemzetközileg ismert kifejezések közül választunk – nyilatkozta egy napilapnak adott interjújában a Skála reklámfőnöke. – Így került szótárunkba a shop, a drink bár, a szupermarket. Nem találtunk olyan magyar szavakat, amelyek pontosan kifejeznék ezek jelentését.” (Esti Hírlap, 1986. jún. 10.)
Mi az a shop? Üzlet, bolt (bár az angol nyelvterületen is eléggé megkophatott már, mert sok cégtáblán inkább a hasonló jelentésű store, esetleg a hangzatos mart, ritkábban a nagyképű emporium olvasható). Mit csinálnak egy üzletben? Eladnak, vesznek. S erre nem volna a magyar nyelvnek helyes kifejezése? Nem jártak-e nagyapáink fűszereshez, szatócsboltba, vegyeskereskedésbe, szüleink ábécébe, önkiszolgálóba, mi magunk akármilyen üzletbe, bevásárlóközpontba vagy akár valamilyen kicsiny árudába? Dehogynem. Anélkül, hogy az angol szótár után kaptunk volna. A drink bár mint köztudottan italfélék kiszolgálására létesült intézmény sem előzmények nélkül bukkant föl. „Falu végén kurta kocsma” – írta Petőfi. Jókai nem egy hőse ivóba tért be szomját oltani, és van poharazó, talponálló, italbolt, söröző, krimó, csárda is…
A számtalan Skála Coop, Expo, Shop és Delikát felügyeleti szerve, a Belkereskedelmi Minisztérium hajdanán határozattal és pályázatok kiírásával szerette volna mielőbb elérni, hogy üzleteinknek kivétel nélkül magyar nevük legyen. A szándék azonban önmagában kevésnek bizonyult. Pozsgay Imre szavait is elfújta az idő, amikor – még a Hazafias Népfront főtitkáraként – pusztába kiáltotta: „Nem valamiféle nemzeti elfogódottság, bezárkózásra való hajlam késztetett bennünket arra, hogy riadót fújjunk a nyelvi közállapotok miatt. Az a felismerés vezetett ehhez az elhatározáshoz, hogy ha a nyelv romlik, akkor az emberi kapcsolatok is romlanak.”
Amióta az üzleti névadás szabályait (az 1997. évi CXL.) törvény rögzíti, az üzletfeliratokat pedig a 2002. február 17-től hatályos, úgynevezett nyelvvédelmi törvény is szabályozza, vajon többekben tudatosul-e, hogy a nyelv a nép szellemi emelkedésének feltétele, nemzettudatának egyik legtisztább forrása is? A harmadik évezred küszöbén minden esztendőben lehet pályázni kis hazánkban hol „Az én cégérem” címmel, hol pedig „Az év legjobb üzlet- és cégneve” cím elnyeréséért „a valóságban létező, ötletes, találó, a tevékenységet kifejező, a magyar nyelv szabályainak megfelelő üzlet- és cégnevek” ajánlásával.
Hogy mire gondoltak a pályázat kiírói, köztük a Magyar Szabadalmi Hivatal, az Anyanyelvápolók Szövetsége és a magyar Kereskedelmi és Vendéglátó-ipari Múzeum? A helyezettek szemléltetik a törekvést. 2004-ben a Kutyabaj Bt. állatorvosi rendelő és a Netmester tartalomszolgáltató kapta a legtöbb díjat, de jól szerepelt a Gyöngy-Ház és Zár-Ba-Zár is. Szellemes, ötletes, nyelvi leleményről is tanúskodó portálfeliratoknak van tehát esélyük. Olyanoknak, mint a Csirkefogó (ahol kézzel megfogható rántott csirkecombokat falatozva verhetjük el éhünket) vagy a beszédes nevű Bőrde, a Parádon található s nevével ily módon szellemesen játszadozó Parádés söröző, a Sasszem vagy Őrmester őrző-védő kft., vagy a Rottenbiller utcában a (nyilván ortopéd cipőkkel foglalkozó) Lúdtalp Betéti Társaság meg a szigetszentmiklósiak fogorvosának rendelője, a Fog-ház.
A nyelvvédelmi törvény és a pályázat célja ugyanaz: visszaszorítani a külföldmajmoló buta divatot, amelynek követői nem olyan régen még a pékséget is „kenyér shop”-ra keresztelték át buzgó igyekezetükben. Jól emlékszünk ezekre az időkre, amikor a magyaron kívül más nyelvet nem beszélő honfitársunk csak kapkodta a fejét a rengeteg non stop shop, snackdrink, mode boutique, Zimmer frei, exclusive change, ticket express, ristorante vagy restaurant özönében.
Ontotta az idegen szavakat a kereskedelem és a szolgáltatóipar (know-how, leasing, pub, image, second-hand-shop, meeting point, techno area, information desk, live show, long-timer-liner stb.). Az idegen szavak beözönlése, az idegen nyelvi fordulatok átvétele még a XX. század hatvanas éveinek végén megkezdődött, s azóta egyre gyorsuló ütemben folytatódott. Talk-show lett a televíziós beszélgetőműsorokból, pub a kocsmákból, plázákba járt shoppingolni a manager és így tovább.
Egy 2003 januárjában hatályba lépett törvény éppen ezért – így a nyelvészek indoklása – „a gazdasági reklámok, az üzletfeliratok és a közérdekű közlemények nyelvhasználatát hivatott bizonyos fokig szabályozni, kordában tartani, hogy saját hazájában végre ne kelljen idegennek éreznie magát annak a több millió magyarnak, aki nem ismer idegen nyelveket, de azt joggal elvárhatja, hogy ha valamit közölni akarnak vele, azt anyanyelvén is tegyék meg. Igaz, ehhez a kívánságomhoz az is hozzátartozik, hogy lehetőleg minél több magyar sajátítson el egy vagy több idegen nyelvet is, mert az EU-tagsághoz ez is elengedhetetlenül szükséges, de ez utóbbi csak hosszabb távon jelent megoldást, ezért az előbbit semmiképp sem teheti fölöslegessé, megkerülhetővé”.
A szankciókkal is járó szabályozás hatására a fiatalok körében kedvelt New Wave új Hullám Bár lett, a Kossuth Lajos utcai Charlotte egy idő után Saci Divatkuckónak nevezte magát, a Ferenc körúti Cat’s feliratú divatáruboltot később Pálma néven láthattuk. A fővároson kívül is voltak sikeres „keresztelők”. Például Turán dohány- és ajándékbolttá vedlett át az addig Quin nevű áruda, Gyöngyösön használtcikk-kereskedés lett az addigi Antique, Kalocsán díszállat-kereskedés a Mini Zoo, Tihanyban Tihany kávézó a Café Shop, Egerben Farmer divat a korábbi Damis divatüzlet.
A törvény értelmezési rendelkezése szerint „a meghonosodott idegen nyelvű kifejezések nem minősülnek idegen nyelvű szövegnek”. Talán ezért „úszhatta meg” Fontana, Ramada, Grill stb. de már nem a pub-ként előkelősködő söröző vagy kocsma. Néhány tulajdonos ravasz leleményességgel angol szavakat is átmentett a magyar üzletnévbe: TOPRongyos (turkáló), Kék Show Haj (fodrászat), sőt, angolul sem kell tudni ahhoz, hogy megértsük a McKiwans (szendvicseket áruló büfé a Margit körúton) vagy a McCayals (falatozó a bükkszéki strand bejáratánál) feliratot, mert amint kimondjuk, megértjük.
Amikor még nem látták szükségét az év legjobb üzlet- és cégneveinek megpályáztatását, a virágzó kisvállalkozások néha nyelvi ötletességükkel is felhívták magukra a figyelmet. Nem tudom, megvan-e még a XIII. kerületi Csanády utcában a Hidegburkoló (nem csempéző vállalkozás, hanem büfé), létezik-e még a Tisztánlátás névvel megalakult ablaktisztító munkaközösség, a Sár-arany gilisztatenyésztő géemká, a Máris szervezőszolgálat, a Légvár betéti társaság vagy a Kóhn-tact ügynökség.
További példák: fénymásolással, fotók kinagyításával és digitalizált képek kinyomtatásával foglalkozik a Kép-más, internetes hálózatokat épít ki az Átme-net, nyomdászok értik igazán, miért Garamond (egy betűtípus) egy kiadványszerkesztő és dekorációs stúdió neve. Járólapokat árusító üzlet Talpalávaló, nyelviskola a Szószedet, ingatlanokkal foglalkozó cég a Varázs-Garázs Zalában, Őkelme pedig méretes szabóság, ahol méteráru is kapható.
A mai helyzetet feltérképezendő, szemügyre vettem – mivel a fővárosba már nemigen járok – egy megyeszékhely üzletneveit, cégéreit. Az egri vár tövében, a Dózsa György téren a Hegyikristály Ajándékkal szemben 2005 végén még Hungarian Souvenir cégér ragyog. A Dobó tér felé sétálva előbb a Happy box shop ajándékbolt, majd a Hot chili divatkereskedés mellett haladunk el. A tér alsó részén inmedio az újságos, a Széchenyi utcán viszont üde színfolt a cégérén denevért ábrázoló szőrme- és bőrdíszműárus Bőregér nevű boltja. Ugyancsak szellemes a minőségi dohányt, kávét és italokat kínáló Burnót, illetve a Szemefénye optikai szaküzlet elnevezése.
A buszpályaudvar környékén Alibi Drink kelleti magát egy garázssoron. Falu végén kurta drink bár? Alibink van, s inkább egy ivóba térünk be egy italra, hogy eltűnődjünk: vajon miért Frakk egy állateledel-bolt és mitől Anzsu egy csirkebolt Egerben. Csak nem pingvintáplálékot kínál az egyik és Anjou-korabeli szárnyast a másik?
Hozzászólások