Vörös Viktória | Fáradt a szem…

Szépirodalom - vers

Fáradt a szem…

 

Fáradt a szem
Elgurul
szökik
a pillanat
Nem lesz lebegő
súlya lehúzza a pillákat
Elcsúszik a hang
széthúz az akkord
napsugárernyője kinyit
Távolodó hangköz
keres helyet a térben
bejut egy fül sikátorába
és elpihen
Lassú lágy puha
mozdulat
lel támaszt
a pihetollpárnán
Lehajlik a fej
a pilla seprűje utat tisztít
álom felé suhanót melyen
átszáll a lélek a takaróba s melegíti az alvót
Estéli csend
Fürtökben lóg a szőlő
a lugason
leszáradt levél pereg álmom kútjába

 

Print Friendly, PDF & Email

Hozzászólások

2 hozzászólás van ehhez: “Fáradt a szem…”


  1. Azért én összeszorítanék Neked (is) négy-öt akkordot (Attilásat, Arthurosat…) Ne legyél szomorú…

    Hozzászóló: Szerémy György | 2019. november 6., 09:42
  2. Teteje ez a versírásnak!

    Hozzászóló: Szerémy György | 2019. november 6., 09:45

Szóljon hozzá!



Archívum

Hirdetés