Vörös Viktória | Zengőbb madarú erdő

Szépirodalom - vers

Zengőbb madarú erdő

 

Világértelmezésekkel
nem bajlódtam
– nekem, kereszteletlennek az Üdvözlégyet
tanította nagyanyám
s mikor füvek árnyjátékát lestem meg
a Zent zengette rám rajztanárom

A reggeli harmattal ébredt apám
hogy cipőinket fényesítse imával
Anyám virágcserépben tavaszt és nyárt nevelt
eső alá terelve édenkertje jószágait

Amerre tekintek
világtalan egyedüllét
de nekem ernyőt adott
szigetemen a bocsánat
Keresve sem találok
zengőbb madarú erdőt
Robinson-ligetemben

Kinyúlik kezem
és termőre fordul az ág
Borítsd rám kupolád, végtelen Ég!

 

Print Friendly, PDF & Email
Please follow and like us:

Hozzászólások

Nincs hozzászólás ehhez: “Zengőbb madarú erdő”



Szóljon hozzá!



Archívum

Hirdetés