Világértelmezésekkel
nem bajlódtam
– nekem, kereszteletlennek az Üdvözlégyet
tanította nagyanyám
s mikor füvek árnyjátékát lestem meg
a Zent zengette rám rajztanárom
A reggeli harmattal ébredt apám
hogy cipőinket fényesítse imával
Anyám virágcserépben tavaszt és nyárt nevelt
eső alá terelve édenkertje jószágait
Amerre tekintek
világtalan egyedüllét
de nekem ernyőt adott
szigetemen a bocsánat
Keresve sem találok
zengőbb madarú erdőt
Robinson-ligetemben
Kinyúlik kezem
és termőre fordul az ág
Borítsd rám kupolád, végtelen Ég!
Hozzászólások