Pődör György | Közelgő tél

Szépirodalom - vers

Közelgő tél

 

Az ősz is lassan megadja magát.
A fákon tarkára rongyolt kabát,
a hulló idő színtelen avar.

A köd fölött erőlködik a nap,
még átszüremlik egy kis fénydarab,
ettől az égbolt misztikus-pazar.

Angyalok lehelete enyhe szél,
megérint csupán, soha nem beszél,
de sok rovart álommal betakar.

Ködbe gabalyodva vár a hideg,
maró ujjai közt a fagy sziszeg.
Az Írottkő csúcsa égbe kapar.

Áhítat-csönd a torony oszlopán:
átitatja szakrális és profán,
csak távolban látszik némi zavar!

 

Vasszécseny, 2018. november 13.

 

Print Friendly, PDF & Email
Please follow and like us:

Hozzászólások

Nincs hozzászólás ehhez: “Közelgő tél”



Szóljon hozzá!



Archívum

Hirdetés