Az ősz is lassan megadja magát.
A fákon tarkára rongyolt kabát,
a hulló idő színtelen avar.
A köd fölött erőlködik a nap,
még átszüremlik egy kis fénydarab,
ettől az égbolt misztikus-pazar.
Angyalok lehelete enyhe szél,
megérint csupán, soha nem beszél,
de sok rovart álommal betakar.
Ködbe gabalyodva vár a hideg,
maró ujjai közt a fagy sziszeg.
Az Írottkő csúcsa égbe kapar.
Áhítat-csönd a torony oszlopán:
átitatja szakrális és profán,
csak távolban látszik némi zavar!
Vasszécseny, 2018. november 13.
Hozzászólások