Pődör György | Becsületszonett

Szépirodalom - vers

Becsületszonett

 

Érezted már, hogy néha lakhatatlan
élted, s lassan eltűnik a délibáb?
Furcsa ez a hangulat. Lélek-katlan.
Fáj, mint nagy csatákban vesztett régi láb.

A múlt tűnik. A jövő zárként kattan.
A ma az emlékezést is féli már:
lemenni alfába és szakadatlan
sejtetni, pedig ha nincs, nem éri kár.

Mégis! Érezni létét, s hogy a tiéd,
mint mikor a lámpa hirtelen kiég,
keresni kényszer, tudni, hogy fogható.

Kell hozzá acélként edzett alázat,
hogy megtaláld magadban szebb hazádat,
mert az iszapba vert cölöp korhadó.

 

Print Friendly, PDF & Email
Please follow and like us:

Hozzászólások

Nincs hozzászólás ehhez: “Becsületszonett”



Szóljon hozzá!



Archívum

Hirdetés