Nógrádi Gábor, a legkedveltebb száz könyv egyikének szerzője
„Szeretettel ajánlom Önnek e könyvemet. Kertész Imre.” Irodalomkedvelők, könyvbarátok közül ki ne örülne irodalmi Nobel-díjasunk kézírásának a Sorstalanság belső címlapján? Vagy Csoóri Sándor, Hubay Miklós, Konrád György, Lázár Ervin, Nádas Péter, Parti Nagy Lajos, Szabó Magda, Tolnai Ottó, Vámos Miklós személyes hangvételű ajánlásának a szerzők valamelyik kötetének élén?
Mostantól nem elképzelhetetlen dedikált kötetre szert tennünk a kortárs irodalom nagyjainak kézjegyével. Amióta Budapesten megnyílt a Dedikált Könyvek Boltja, bárki kedvére válogathat az írók, költők kézírásos ex librisével ellátott kötetek között.
Az ötlet és a bolt gazdája maga is író. Az 1947-ben Nyíregyházán született Nógrádi Gábor versekkel, novellákkal kezdte, szépirodalmi riportokkal folytatta. Az elmúlt huszonöt évben megjelent néhány verseskötete, ifjúsági könyve. Írt számos hangjátékot, tévéjátékot és filmet is. Filmvászonra került történetei közül a legismertebb a Sose halunk meg, a számára legkedvesebb pedig a gyerekkora idején játszódó Csocsó című film. Mindkettőnek főszereplője és rendezője (a képünkön a Pannónia utcai üzlet bejáratában lencsevégre kapott) Koltai Róbert.
A cégéren a Dedikált Könyvek Boltja fölött olvasható PetePite boltnév pedig a tulajdonos-író ama ifjúsági regényének címe, amely nemrég bekerült A Nagy Könyv legkedveltebb 100 könyve közé.
− Nem tagadom, ez engem is meglepett – vallja be sugárzó arccal Nógrádi Gábor. – Tudtam, hogy a gyerekek szeretik ezt a történetet és a párját, Az anyu én vagyok című regényt, de hogy több ezren kedvenc könyvükként benevezzék a versenyre…! Azt hiszem, ezt csak egy újabb könyv írásával tudom megköszönni. Úgyhogy már megvan a nyári programom.
− De a bolt nyilván a nyári hónapokban sem zár be. Honnan az ötlet?
− Nem tudom, mások számára mit jelent az olvasás, nekem gyógyszer volt. Anyámat, aki ötéves koromban megtanított olvasni és a versek szeretetére, korán elvesztettem. Fájdalmamat, félelmemet, szorongásomat csak az olvasás enyhítette. Mostanában, öregedvén, visszatekintve, kezdem azt gondolni, hogy valamiképpen, mások számára is gyógyszer a könyv… Szórakoztatás? Ismeretszerzés? Ezek felületes megfogalmazások, csak eltakarják a lényeget: a megingott lélek az irodalomba kapaszkodik, hogy fel ne dőljön. Aki megszokta az olvasást, az egy lakatlan szigeten, könyv nélkül megőrülne. Vagy saját magának találna ki meséket, történeteket.
− Az író számára a könyv persze nem csak gyógyulás és élvezet, hanem folyamatos tanulás is. Vagy nevezzük inkább az írói létre felkészítő edzésnek?
− Nekem talán szerencse volt az a szerencsétlenség, hogy jó tanulóként és verselgető diákként sem mehettem gimnáziumba, mert apám maszek asztalos volt. S így az egyetemre való bejutás is nehezebb lett, elhúzódott. Magam tanítottam magamat, s ez megadta az olvasmányválogatás és a gondolkodás szabadságát. Ma is vallom: az akadály, a kudarc bizonyos hivatásokban többet segít, mint a könnyű út, a siker, ha a személyiség alkalmas a csapások elviselésére. A földről való örök feltápászkodás képességének tulajdonítom, hogy bár egyetlen szekértábor, írói vagy politikai csoport sem fogadott be (igaz, ezt magam sem szorgalmaztam), mindig megtaláltam emberi és írói létezésem lehetséges formáit. Verseskötetek, ifjúsági regények, hangjátékok, novellák, filmek életem állomásai.
A kuckószerű kis üzletben impozáns kínálaton pásztázhat végig a tekintet: a már említetteken kívül Csukás István, Darvasi László, Eörsi István, Kertész Ákos, Moldova György, Spiró György, Nádas Péter, Szepesi Attila, Szilágyi Ákos, Temesi Ferenc, Térey János, Vathy Zsuzsa, Zalán Tibor és a nemrégiben Kossuth-díjjal kitüntetett Závada Pál neve köszönt a könyvgerincekről a belépőre.
− Minden kötet névre szólóan dedikáltatható – újságolja Nógrádi. – A dedikálás – esetünkben – azt jelenti, hogy az írók ex libriseket írnak alá, amit a megvásárolt kötetükbe ragasztunk a vásárló kívánsága szerinti dedikációval. Lehetőség van arra is, hogy az általunk kifelejtett műveket vagy írói aláírásokat beszerezzük, ha egy-egy vásárló igényli.
− Az olvasói fogadtatást az üzletmenet majd jelzi. De hogyan fogadták az ötletet írótársai?
− Vették a fáradságot, és szívesen jöttek el a Dedikált Könyvek Boltjába, hogy a műveikbe ragasztható ex libriseket aláírják. Esterházy Pétertől Juhász Ferencig, és Békés Páltól Szakonyi Károlyig mindegyiküknek tetszett az ötlet, mert érezték, hogy az író és az olvasó közötti hidat a dedikálás megerősítheti. S miután minden könyv minden olvasóban újraíródik, azaz a műveket mindig ketten írják: az író és az olvasó, ezért a személyes kapcsolatuk, a szimpátia segítheti a befogadást. Ez a gondolat indított egyébként arra, hogy mostanában ismét vállalom az író-olvasó találkozók, dedikálások fáradalmait, s Békéstől Fertődig járom az országot. Csak májusban harminc találkozón veszek részt, s alig van megye, amely ebből a körútból kimaradna.
− Közben kiadót és könyvesboltot is vezet, az utóbbi ráadásul, tudtommal, a világ egyetlen olyan üzlete, ahol az írók kézírásával ajánlott könyvet vehet kézbe az olvasó.
− A kiadót kényszerűségből alapítottam. A PetePite Dedikált Könyvek Boltja pedig hatvan író dedikáltatható könyveit árusítja Budapest XIII. kerületében. A könyvpaloták árnyékában talán egy ilyen egyedi, páratlan kis könyves üzlet is megél. S ha nem, sebaj! Sok ötletem, kezdeményezésem elbukott már. Eötvös bohóc mondásával szólva: van másik.
Hozzászólások