Ha ez a nyaram lenne utolsó
pirossal szegett lenne ez a nyár
Óarany és fűzöld mezőt ölelne
hogy legyen a telet min aludni át
Puha kéz tartaná veszendő vállamat
szemedbe kulcsolnám mosolyom
Beléd-öltve fonnám derekad köré
világot vigasztaló két karom
Bolygókként keringnénk körbe-körbe
míg körülfolyna minket az emberár
Befelé fordulna tekintetünk:
lelkünkből felszálló kék madár
Nem fogyna – nőne csak a vágyunk
hogy ne legyen vége soha
Az égi hintában messze lengve
legyünk mi magunk az azúr hona
Hozzászólások