Bandi András | Apám és nagyapám

Szépirodalom - vers

Apám és nagyapám

Nagyapám reggel a ganét kihányta,
és sírt, amikor a Rézit elvitték a
kollektívbe. Be kellett adni az
ekével, szekérrel és boronával
együtt. Csak állt a kapu előtt és
nézte, amint elhajtják. Aztán
bejött és leült a ház elé a kisszékre.

Apám nem dolgozott a kollektívben.
A megmaradt földeken gazdálkodott,
majd munkásként a földet fúrta.
Gázt keresett, és talált. Majd becsövezték,
és a fővárosba szállították. Kaszált, kapált
és földet fúrt. Földgáz után kutatott.
Majd öreg korára vizsgázott is, mert
kellett a diploma. Az első fokú egyenlet
kifogott rajta. De ő így is ismerte az ismeretlent.

Print Friendly, PDF & Email
Please follow and like us:

Hozzászólások

Nincs hozzászólás ehhez: “Apám és nagyapám”



Szóljon hozzá!



Archívum

Hirdetés