Jogos felháborodásomban írom e levelet. Teszem ezt most, egy nappal a történtek után, mert előbb meg kellett nyugodnom. Garantálom, hogy ezt nem teszi ki az ablakba! Nem tudom megérteni, milyen kivételes rosszindulat és kegyetlenség vezérelte magát akkor, amikor Noelnek egyest írt be irodalomból. Fiam elmondása szerint frusztrált állapotban lépett be a tanterembe és ezt a beteges dühét vezette le rajtuk. Ne is próbálja tagadni, hiszen teljesen felesleges, a fiam látta arckifejezésén, hogy valami nincs rendben. Ennél a gondolatnál el is időznék egy pillanatra. A pedagógusnak viselkednie kellene, nem? Kínosan ügyelnie kellene arra, hogy gesztusa, hanghordozása negatív érzelmeket ne tükrözzön, minden percben ápoltnak, elegánsnak, udvariasnak és mosolygósnak kellene lennie. Úgy látszik, ez a maga számára túl nagy kihívás. Elnyűtt ruházata, fáradt tekintete és életkora egyáltalán nem felel meg az elvárásoknak.
Fancsali arckifejezéssel ment be aznap is a tanterembe, önnön felsőbbrendűségét hirdetve fellépett a katedrára, majd pökhendi testtartással leült a székébe és elkezdte nézegetni az e-osztálynaplót. Egy teljes percen keresztül művelte mindezt, egynémely neveknél elidőzve, elmélázgatva, mintha újabb áldozatát keresné. Ez is a hatalmi játszma része, felismerem én az önben rejlő pszichopatát, higgye el! Indokolatlan stressznek teszi ki az osztályát, kockára teszi a gyerekek mentális és fizikai egészségét. Azt ugye tudja, hogy akár fel is jelenthetném ezért az igazgatónál? Vegye tudomásul, már régóta fontolgatom a feljelentést és aláírásokat is kezdtem gyűjteni a kirúgatásához.
Visszatérve a történtekre, az én egyetlen gyermekemet pécézte ki magának és hívta ki a táblához. Legnagyobb megrökönyödésemre a teljes nevén szólította őt, annak ellenére, hogy nem töltöttünk ki adatkezelési beleegyező nyilatkozatot. Miután kiment a táblához, szándékosan nehéz kérdéseket tett fel neki, amivel megalázhatta őt a többiek előtt. Mondja maga, egy tizenkét éves gyereknek honnan a fészkes fenéből kellene tudnia, ki volt az a Petőfi Sándor, vagy hol játszódott a Tüskevár? Egyáltalán honnan veszi a jogot és bátorságot ahhoz, hogy felszólítsa őt iskolatársai előtt a hangos olvasásra? A gyerek nem akart hangosan olvasni, ám maga erőltette, sőt rákényszerítette, teljes mértékben semmibe véve a gyerek önálló akaratát. Amikor Noel megakadt a harmadik szónál, lehordta őt azért, hogy nem ismeri az összes betűt. A hiányosságait kezdte sorolni ahelyett, hogy megdicsérte volna azokért a szavakért, melyek jól mentek. Az én kisfiam kivételesen magas intelligenciával és különleges képességekkel született, vele nem lehet úgy bánni, mint egy kapcaronggyal, ezt jól jegyezze meg! A tanár feladata nem az, hogy parancsolgasson neki, hanem motiválnia kellene őt, elérni azt, hogy ő akarja felolvasni a regényrészletet. Ehelyett hisztérikus utasításokat adott. Ezt hogy képzeli? Ideje lenne felkeresnie egy pszichiátert és kezeltetnie a súlyos elmebaját.
Három éve járatom a gyerekemet ebbe az iskolába, de ilyen pedagógusi túlkapásra még nem volt példa. Poroszos nevelési módszerei még a kommunista korszakból származnak, ott volt divat szűk padokba préselni a gyerekeket ahelyett, hogy szabadon járkálhattak és cseverészhettek volna egymással. Fel nem foghatom, Noelke miért nem mehet ki például a folyosóra, amikor csak szeretne. A maga avítt nézetei és szadista hozzáállása tehet arról is, hogy nem telefonálhat a tanórán. Nem tudom, mit szólna ahhoz, ha valaki jönne, elvenné a mobiltelefonját és kalodába zárná. Mi volt maga régen? Párttitkár, esetleg ávéhás?
A gyerekem senkinek sem tartozik részletes beszámolóval arról, hogy mit csinál a tanórán, nem köteles bizonyítania semmit a tehetségével vagy tudásával kapcsolatban. Ha tudni akarja, ez nemcsak az én személyes véleményem, hanem a többi szülőé is. Maga pedig igazán tanulhatna egy kis alázatot és tiszteletet.
Azonnali hatállyal felszólítom arra, hogy a következő irodalomórán, mindenki füle hallatára, nyilvánosan kérjen bocsánatot a fiamtól!
Üdvözlettel,
Egy dühös édesanya
Hozzászólások