A Magyar Nemzeti Galéria Élő gyűjtemény című tárlata ellentétben az egy térben megrendezett időszaki kiállításokkal, a múzeum szinte valamennyi terét birtokba veszi és kiállítástúrára hívja a látogatókat. A múzeumi szobrokat és a kortárs reflexiókat bemutató kiállítás-sorozat utolsó állomásaként 2019. október 17 – 2020. január 26. között megtekinthető tárlat mindezzel nemcsak az állandó kiállítások megszokott közegét mozgatja meg, hanem elevenségével, interaktív jellegével bepillantást enged a múzeumi munkába is, ritkán látható raktári anyagot mutat meg és párbeszédre hívja a látogatókat is.
2017. szeptember és 2019. január között tíz kiállításból álló projekt zajlott a Magyar Nemzeti Galéria állandó kiállítási tereiben. Az ötletet eredetileg az adta, hogy a Galéria 19–20. századi szoborgyűjteményében őrzött közel ötezer szobor közül csak alig száz látható az állandó és az időszakos tárlatokon. Az Élő gyűjtemény elnevezésű projekt célja az volt, hogy élőbbé és láthatóbbá tegye a múzeumi anyagot a kortárs szobrászok bevonásával. A projekt kapcsolódik ahhoz a kutatáshoz is, amelynek témája a kortárs (szobrász)művészetben megfigyelhető klasszikus hatások, elsősorban a magyar szobrászati hagyományok továbbélése jelenkori szobrászatunkban. A meghívott alkotókat arra kérték, hogy a Szobor Osztály anyagából válasszanak ki egy-egy inspiratív szobrot vagy műegyüttest. A kiválasztott műtárgyak elsősorban a jelenleg raktárban lévő művek közül vagy a közönség számára nem látható terekből kerültek ki. A kortárs alkotásokat és a forrásul választott múzeumi szobrokat együtt, „gerilla” kiállításokon mutatták be, alkalmanként más-más állandó kiállítási téregységekben, váltakozó helyszíneken egy-egy hónapig.
A projekt lezárásaként született meg az október közepén megnyílt összegző tárlat, ahol a tíz szoborpár egyszerre, az adott helyén jelenik meg. A kiállítás elevenségét a raktári közegből kiállítási pozícióba kerülő műtárgyak adják – jelezve azt is, hogy a raktári státusz legtöbb esetben csupán ideiglenes állapot, amely bármikor megváltoztatható. Ugyanakkor a kortárs alkotások párbeszédre hívják és új szempontokkal gazdagítják a múzeumi anyagot. A diskurzus helyszíne a már meglévő múzeumi közeg, ahol az állandó kiállításon lévő többi műtárgy is bekapcsolódik a beszélgetésbe.
A párbeszéd eredményeként a nézők egy interaktív akció részesei lehetnek: az állandó kiállítási tereket a földszinttől a harmadik emeletig végigjárva, térkép segítségével maguk fedezhetik fel az Élő gyűjtemény kiállítás egyes állomásain megjelenő szoborpárokat, installációkat.
Kurátor: Szeifert Judit művészettörténész, a Szobor Osztály és Éremtár vezetője
A múzeumi szobrokra reflektáló kortárs művészek: Antal Malvina, Bakos Ildikó, Drabik István, Fülöp Gábor, Gaál József, Majoros Áron Zsolt, Rabóczky Judit Rita, Szabó Ádám, Szurcsik József, Turcsány Villő
 Borsos Miklós: Alvó lány (1971)  Somogyi József: Bányász (1949)  Nemes Attila: Lenin (1969)  Dinnert Ferenc Pál: Flóra (1860)  Goldman György: Munkás (1929) |
 Majoros Áron Zsolt : Korlát (2017)  Drabik István: Lépő (2016)  Gaál József: Katona III. (2014)  Fülöp Gábor: Flóra (2017)  Rabóczky Judit Rita: Királynő (2017) |
(Forrás: Magyar Nemzeti Galéria)
Hozzászólások