Vörös Viktória | Esztergomi fák 3-4.

Szépirodalom - vers

Esztergomi fák 3-4.

 

Gesztenye

 

Láttam növekedő tested
az éjszaka fényein át
ahogy titokban a földre ereszted
gyertyás tenyered, viasztalan ruhád

Szétszórtad árnyad kincsét
elcsorgatva a nyár pusztító aranyát
mahagóni nyugalmad takarta
a bogarat, mohát, madár otthonát

A Duna tükre nem mutatja
arcod, szelíd koronád
mégis titka ott úszik színén
s ki téged lát, az mindent lát

 

Platán

Az idő tengelyén fent és lent között láthatatlan fonál
rajta csüng a létezés kristálygömbje

Lehellet libbenti ágon a csillagos függőket
csengő szegélyezi az ég homlokát
Felhőbe vágyó tekintetünk vigyázza a hű platán

 

Print Friendly, PDF & Email
Please follow and like us:

Hozzászólások

Nincs hozzászólás ehhez: “Esztergomi fák 3-4.”



Szóljon hozzá!



Archívum

Hirdetés