Gesztenye
Láttam növekedő tested
az éjszaka fényein át
ahogy titokban a földre ereszted
gyertyás tenyered, viasztalan ruhád
Szétszórtad árnyad kincsét
elcsorgatva a nyár pusztító aranyát
mahagóni nyugalmad takarta
a bogarat, mohát, madár otthonát
A Duna tükre nem mutatja
arcod, szelíd koronád
mégis titka ott úszik színén
s ki téged lát, az mindent lát
Platán
Az idő tengelyén fent és lent között láthatatlan fonál
rajta csüng a létezés kristálygömbje
Lehellet libbenti ágon a csillagos függőket
csengő szegélyezi az ég homlokát
Felhőbe vágyó tekintetünk vigyázza a hű platán
Hozzászólások