Hajnal Éva | tiéd

Szépirodalom - vers

tiéd

itt szöszmötöl az alkonyat
mely körberajzol arcokat
kik ismerősök mint a csend
mind itt poroszkál
s visszacsent e hosszú évből sok csodát
a gyönge kalács illatát
a dallamot mi hívogat
és sajnos zsenge sírokat

és verset itt a szív falán
mind-mind az összes dallamot
mi feltűnik és felragyog
hogy mozduljon a délután
mint száz futam a zongorán
e szívben lüktet mindahány

vedd teljesen a dallamom
erős kezedben itt hagyom
a sorsomat
a csendeket
a bíbor téli felleget
az arcokat
a verseket
és mindent minek vége lett
és minden újat itt hagyok
és köszönöm
hogy itt ragyog a két kezedben mindenem
tiéd Uram az életem

 

Print Friendly, PDF & Email
Please follow and like us:

Hozzászólások

Nincs hozzászólás ehhez: “tiéd”



Szóljon hozzá!



Archívum

Hirdetés