most kell tevékenyen jót tennünk másokkal
s nem a túlvilágon*
mondta Hrabal
te teszel valami jót egyáltalán
szegezte nekem a kérdést
hááát persze
soroltam
a magazin,
a folyóirat
a kiadó
a rendezvények
ne hablatyolj itt összevissza
próbált szigorú pofát vágni de szemei nevettek
ezeket nem egyedül csinálod
és van bennük jó adag magamutogatás is
mikor segítettél egy embernek
látod
magad sem tudod az idejét
mit tettél önzetlenül a közösségért amelyben élsz
ültettél fát
építettél játszóteret
helyeztél ki odukat
ne emlegesd a könyveidet előbb-utóbb
porfogó lesz mind miként az enyémek is
csak mélázol a laptopod előtt
szunyókálsz
vagy engem olvasgatsz olykor
nem hatsz meg
hidd el minden haszontalan
mi nem szolgálja a létet
az szinte mindegy hogy a másét vagy tiédet
mozdulj
menj a térre vagy kocsmába kávézóba
sétálj nagyokat
vígy magaddal engem is
ha már létezni sem tudsz nélkülem
adj egy kis aprót annak a hajléktalannak
mindkettőtöknek jobb napja lesz
nincs olyan kevés mi meg nem osztható
ne perlekedj azzal ki igazán szeret
látom amit látok
becsüld meg jobban
nem elég várni a mannát
cselekvő legyen hited
nekem meg kellett hajtanom a fejem
neked most nem kell
időd egyre fogy
igyekezz inkább mások emlékezetében megmaradni
most érvényesnek tűnő szövegeid helyett
magadból többet adni
* Bohumil Hrabal: Őfelsége pincére voltam…
Hozzászólások