Keresztelj meg borral és kenyérrel
tartsd fejem fölé ernyőnek tenyered
Az áldást úgy add
hogy felfogjad vele az álomittas kerteket
Vigyázd a liget olajfáit
− alattuk terem az oltalom −
úgy törd meg kenyered hogy ne fájjon
a testnek a morzsákba hulló
szétszaggatott fájdalom
A bor cseppjei táplálják a vért
s lesz szívet belül övező vért
Üdvözlet legyél és megbocsájtás
világoló ablakomban
Ne takarjon el a kétség
hívogató távolodban
Hozzászólások