Vörös Viktória | Sárbogárd

Szépirodalom - vers

Sárbogárd

 

Alkony
apró emlékek sokasodnak
ádventi naptárra hull a porcukor
Kint hó helyett  – a fagy örömei
Lámpabúra-kozmoszom felettem…
Mennyi tévelygés
(tüzes szekéren égbe futó)
barázdálta utamat itt
Mind szép volt
mint vágyakozni a tenger túlpartja után
amikor először látod
a horizont széléig nyújtózó kicsiséged
Gesztenyefa álma őrzi az első keresést
könyvek bordái ujjad nyomát
– Szívvel lapozni tovább
amikor megleltél egy létre vezető igét  ̶
Tenyérnyi tereken is bejárható a minden
Madarak ültek párkányomra
– azt hittem akkor
mindenütt így van
Ritkuló örömben gazdag átlényegülés
Áldó asztal amit terít a kéz
kendő – ostya – kehely birodalma épül
Sóhajra szárnysuhogás

 

Print Friendly, PDF & Email
Please follow and like us:

Hozzászólások

Nincs hozzászólás ehhez: “Sárbogárd”



Szóljon hozzá!



Archívum

Hirdetés