Alkony
apró emlékek sokasodnak
ádventi naptárra hull a porcukor
Kint hó helyett – a fagy örömei
Lámpabúra-kozmoszom felettem…
Mennyi tévelygés
(tüzes szekéren égbe futó)
barázdálta utamat itt
Mind szép volt
mint vágyakozni a tenger túlpartja után
amikor először látod
a horizont széléig nyújtózó kicsiséged
Gesztenyefa álma őrzi az első keresést
könyvek bordái ujjad nyomát
– Szívvel lapozni tovább
amikor megleltél egy létre vezető igét ̶
Tenyérnyi tereken is bejárható a minden
Madarak ültek párkányomra
– azt hittem akkor
mindenütt így van
Ritkuló örömben gazdag átlényegülés
Áldó asztal amit terít a kéz
kendő – ostya – kehely birodalma épül
Sóhajra szárnysuhogás
Hozzászólások