Szarvas István | Moritz Lívia: Festeni, írni és alkotni vezényszóra nem lehet

Kultúra, művészet

Moritz Lívia: Festeni, írni és alkotni vezényszóra nem lehet

Moritz Lívia és Szarvas István

Moritz Lívia festőművésznővel budai otthonában beszélgetünk jégkockás Campari kóstolgatása közben 2019. novemberében.

Ön Farmoson született. Köztudomású, hogy ott a zenei oktatás nagyon erős volt. A rajz kevésbé?

Mivel csak az elemi iskola éveit töltöttem szülőfalumban, Farmoson, nem volt lehetőségem a festészettel foglalkozni, mivel még nem volt a látószögemben és az iskolai oktatásban sem szerepelt. Viszont a zenei oktatás Kovács ének- és zenetanár révén magas szintet ért el, messze túlhaladva a község határait.

Középiskolai tanulmányai során érezte már a festészethez való vonzódást?

Igen, éreztem, de abban az időben a gimnáziumi évek alatt aktívan sportoltam, ifjúsági atlétikai válogatottságig vittem gerelyhajításban. A téli hónapokban viszont egy titkos érzés hajtott, és ennek hatására fogtam ecsetet a kezembe szabadidőmben.

Magyarországon mikor kezdett komolyabban a festészettel foglalkozni?

35 éves koromban, amikor a sors összehozott Oszoli Piroska festőművész tanárnővel.

Hogyan ismerkedett meg magyarországi mentorával, Piroska nénivel?

Egy alkalommal a lányommal sétáltunk a Duna partján, Dunaföldváron, amikor észrevettünk egy hölgyet, aki gyönyörű tájképet festett a Duna azon szakaszáról. Hirtelen furcsa érzés töltött el, úgy éreztem azonnal ecsetet kell fognom és nekiálljak lefesteni az én látószögemből ezt a szakaszt. Ebben a pillanatban megszólalt a lányom és illedelmesen közölte a festőművész hölggyel, hogy az édesanyám is szokott festeni. Ezzel kezdődött egy tanár-diák időszak Oszoli Piroskával, ami tartott Svédországba való távozásomig, a kapcsolat fenntartásával. Rengeteget tanultam tőle, az alapoktól kezdve, végig a festészet minden fogását, titkát próbálta átadni nekem. Úgy engedett utamra, hogy bármelyik főiskolán, egyetemen bátran jelentkezhetek felvételre.

Amikor 1996-ban Svédországba költözött, hogyan került Stockholmi Vuxeni egyetemhez?

Stockholmban a danderydi óriási kórházkomplexumban dolgoztam, mint asszisztens. Festészetből 2-3 neves svéd festőművészen kívül senkinek nem volt biztosítva a megélhetés. Egyetlen esélyem a továbbképzésemre a Stockholmi Vuxenhögskola esti tagozata volt. Itt mindent az alapoktól kezdtünk, amiken én már rég túl voltam, de nem mondhatom, hogy semmit nem tanultam. Ennek ellenére a második év közepén a vezető tanárom kijelentette, hogy számomra nem tud újat mondani és attól fél, hogy zavarólag fog hatni a művészi fejlődésemre.

Svédországbeli mentora milyen festészeti irányzathoz tartozott?

Szerencsémre ezek után röviddel, véletlen folyamán – egy előadáson – találkoztam Britt Qarström Ossianssdotter professzorral, az Academidi Capri hosszú éveken át volt rektorával, a Stockholmi Nemzeti Múzeum előadójával, aki miután megszemlélte néhány festményemet, tanítványává fogadott. Az ezt követő két év után lezártam tanulmányaimat, közben alkalmam volt megismerni a Skandináv a Nápolyi és a hazai színvilág csodálatos harmóniáját, hangulatuknak másságát. Britt máskülönben az impresszionizmushoz közel álló stílusban festett.

Miként került kapcsolatba az Ághegyi Művészeti Műhellyel? Kik voltak a tagjai?

Az Ághegy skandináviai magyar nyelvű lapfolyam szerkesztőjének meghívására kapcsolódtam be a műhelyben alkotók csoportjába. Ebben a műhelyben magyar származású, Skandináviában (Észt-, Finn-, Svédország, Norvégia és Dánia) élő,több mint ötszáz író, költő, képzőművész, zeneművész alkotott. Munkájuk az egyetemes magyar kultúra szerves részét képezik. Említésre méltó Simon József szobrászművész, akinek a szobrai a svéd parlament folyosóit díszítik, Benczédi Lili, Nemes Endre világhírű, Kasza Imre, Mayer Hella, Dániel Éva (a háromdimenziós festészet felfedezője) Kovács Katáng Ferenc az osloi egyetem tanára, festőművészek, Maros Miklós professzor a Svéd Királyi Zeneakadémia vezetőségi tagja, Ungvári Tamás, a Bécsi Zenekonzervatórium professzora stb.

Festő oktatóként is tevékenykedett. Van olyan tehetséges tanítványa, akivel most is tartja a kapcsolatot?

Négy éven át oktattam festészetet a stockholmi-Danderyd Kommun (Polgármesteri Hivatal) alkalmazásában. Tanítványaimmal kiállításokat szerveztem a csoport munkáiból. A két legtehetségesebb tanítvánnyal, Kristina Johanssonnal és Tove Svenssonal, stockholmi utazásaim alkalmával szoktam találkozni.

Svédországon kívül több országban is volt kiállítása. Melyikre emlékszik vissza legszívesebben?

Legemlékezetesebb kiállításaim közül a kolozsvárira emlékszem vissza legszívesebben. A Kolozsvári Polgármesteri Hivatal meghívására a Kolozsvári Kultúra Házban rendeztem egy Skandináv Tájak című kiállítást. A vernisszázs előtti napon a helybeli magyar és román lapok hírt adtak a kiállításról, így nem csoda, hogy az érdeklődők alig fértek el a teremben A megnyitó beszéd után nagy meglepetésemre a Kolozsvári Babes-Bolyai Tudományegyetem tanszékvezető professzora felolvasta a számomra írt versét. A bemutató után a Kolozsvári Rádió Magyar Adásának szerkesztője elmondta a vers magyar fordítását is. A másnapi román és magyar újságok, pozitívan értékelték a kiállítást, ami végtelen örömmel töltött el. Örömmel állítottam ki ismételten, négy évvel ezelőtt is, Kolozsváron.

Mikor könyvillusztrációkat készít, arra hogyan készül fel?

Természetesen elolvasom a könyvet, bizonyos részeket vagy verseket többször is, amíg érzem annak a „pillanatnak a jelenét” amely a legközelebb állhat az adott irodalmi műhöz.

Mikor jött a felkérés Karinthy Mártontól az Ördöggörcs svéd fordításának illusztrációjára?

2009-ben, kétéves munka után, felavattuk a Karinthy Frigyes Zarándokhelyet Stockholmban. Az ünnepségen jelen volt Karinthy Márton is, akit mindig nagy szeretettel fogadtunk a Stockholmi Magyar Házban, ahol emlékezetes előadásokat tartott. Ekkor került előtérbe az a gondolat, hogy a Karinthyak skandináviai kapcsolatairól és irodalmi, filmművészeti eseményeiről indítsunk egy vándorkiállítást Magyarországon, a már meglévő és a következendőkben kibővítendő festményekkel. Az első, megnyitó tárlatot, Budapesten a Karinthy Frigyes úti Karinthy Szalonban tartottuk, Karinthy Márton jelenlétében. Ezt követte a győri és hódmezővásárhelyi. Mivel a Karinthyakat sok szál fűzi Svédországhoz és Norvégiához, felmerült az igény Karinthy Márton nemrég megjelent „Ördöggörcs”című családi regényének svéd illetve norvég nyelvre való fordítására. Összeállt a fordítócsapat és Karinthy Márton engem kért fel az illusztráció megformálására.

Milyen festményeket készít legszívesebben?

Táj- és főleg szürrealista képeket, mivel keresem az álom és a valóság közötti összefüggések ábrázolásának lehetőségeit.

Mit mondana el, amit én nem kérdeztem?

Festeni, írni, alkotni vezényszóra nem lehet. Csendes nyugodt környezetre van szükségem, de elengedhetetlen számomra a klasszikus zene, az opera zenei élményének jelenléte. Festés közben állandóan hallgatom, sokszor ez a harmónia a színek, zenei hangok és belső gondolatvilágommal annyira tökéletesnek hangzik, hogy varázsereje egy más dimenzióba röpít. Ilyenkor az ecsetem is repül, száguld és az égboltot is be tudnám színekkel festeni.

(Az interjú szövege mellett Moritz Lívia festményei láthatók.)

Print Friendly, PDF & Email
Please follow and like us:

Hozzászólások

Nincs hozzászólás ehhez: “Moritz Lívia: Festeni, írni és alkotni vezényszóra nem lehet”



Szóljon hozzá!



Archívum

Hirdetés