Vak taligán
Én hittem, mert hinni akartam
valakiben, vagy csak magamban.
Úgy véltem, jó az egész világ,
mindegy, kinek mit dob a gép.
Csak húzzuk együtt a vak taligát,
s nevethetünk egy életen át!
És húztuk és vontuk, az egyik elöl,
a másik hátul taszigálta.
Ezt dobta a gép? Ez egy őrült ének!
Ki elöl húz, sose néz hátra…
2019 karácsonyára lepte meg alkotásai kedvelőit Kamarás Klára a legújabb – immáron 21. – kötetével. A Hetedhéthatár gondozásában megjelent Vak taligán című könyv utószavát közöljük:
Utószó
A kötet Lehet talán című versének utolsó versszaka így szól: Lehet, hogy lesz, ki sír is értem, / a bánat múló pillanat, / akár az élet. Egyszer vége, / s belőlem semmi nem marad.
Akármennyire szeretem és tisztelem Kamarás Klárát, ellent kell mondanom neki. Belőle sok minden marad: nemcsak a fiai, unokái révén, hanem a nyomtatott gyermekei, a könyvei által is. Hiszen ez, a Vak taliga már a huszonegyedik kötete.
Költő vagy amatőr költő Kamarás Klára? Ezt a kérdést ő maga többször felveti. Nekem nincs kétségem: ő költő. Amatőr jelző nélkül. Sokan vagyunk, akik szeretjük alkotásait, és csak biztatni tudjuk: írjon még! Prózát, költeményeket – nekünk és értünk szól minden sora. A saját örömeink, bánataink, kétségeink fogalmazódnak meg alkotásai által, világos szavakban. Kamarás Klára matematika-fizika-rajz szakos tanár – racionális elme művészi alapokon. Éppen húsz év van köztünk: decemberben lesz 87 éves. Nagyon sajnálom, hogy nem lehettem a tanítványa iskolai keretek között, bár a könyvein keresztül az vagyok…
L. Csépányi Katalin
Hozzászólások