A kórházban átértékeltem mindazt,
amit az éveim súlyáról gondolok,
mit néha ólomsúllyal érzek a
vállaimra nehezedni. Az aprócska,
kilencvenéves, fürge asszonysággal
beszélgettem, ki naphosszat rótta
rollátorával a folyosón a köröket.
Rám nézett vágyakozva és így sóhajtott
halkan: bárcsak megint hatvanöt éves
lehetnék! Gondoljon bele, kedves, ott
áll maga előtt még annyi szépséges év.
Belegondoltam. Mi az én korom az
övéhez képest? Egy emberöltővel kevesebb.
Hozzászólások