Hárman egy szobában • Hetedhéthatár

Szépirodalom - próza

Hárman egy szobában

 

A hírfolyam legbutább posztjánál, egy – mostanában divatos, csacska – kihívásnál állt meg a görgetés.

Szélesen elmosolyodott a félhomályban. Tetszett neki, amit a monitoron olvasott:

„Meg tudod-e állni, hogy egész januárban nem eszel csokoládét, nem mész el Mekibe…

– Naná – somolygott a nem létező bajsza alatt.

„…csak salátát eszel, semmi chips, nincs alkohol, nincs hús…”

– Mi sem természetesebb. Mi ebben a kihívás?!

„nem dohányzol, nem sörözöl…”

– Simán! Még két hónapot is kibírnék így! – gondolta magában elégedetten.

„Nincs internet, Facebook, csak napi egy óra mobil, nem vásárolsz, nem bulizol…”

– Ajjaj, meg se erőltetném magam.

„Nincs tévé, nincs Netflix, nincs YouTube…

– Ez számomra nem is kihívás – vigyorgott magában, majd megpöcögtette az előtte ülő – Facebookba merülő – férfi fülét, aztán meghúzta a kanapén alvó kutya farkát is.

Még hallotta, ahogy a férfi felszisszen, idegesen rendre utasítja a kutyát: ne ugassál már, Artúr, nincs itt senki.

Aztán – mint minden kísértet – átsétált a falon.

 


Hozzászólások



Archívum

Partnereink

Hozzászólások

DISQUS