Vörös Viktória | In memoriam Csoóri Sándor

Szépirodalom - vers

In memoriam Csoóri Sándor

 

Háló tartja a légtornász alatt az eget
sűrű dunnája a habos levegő
A tekintetek lábban végződnek
átfonja selyemszalagját a csodálat
Ezer szívdobbanásnyi az út
addig más veszi a lélegzetet
Egy pontban összesűrítve tér-idő
foglyul ejtve kapaszkodik
egy madártollba
Billenve sajkázik egyre lejjebb
Láthatatlan rezdülése
igazgatja a világtengelyt

 

Print Friendly, PDF & Email
Please follow and like us:

Hozzászólások

Nincs hozzászólás ehhez: “In memoriam Csoóri Sándor”



Szóljon hozzá!



Archívum

Hirdetés