Háló tartja a légtornász alatt az eget
sűrű dunnája a habos levegő
A tekintetek lábban végződnek
átfonja selyemszalagját a csodálat
Ezer szívdobbanásnyi az út
addig más veszi a lélegzetet
Egy pontban összesűrítve tér-idő
foglyul ejtve kapaszkodik
egy madártollba
Billenve sajkázik egyre lejjebb
Láthatatlan rezdülése
igazgatja a világtengelyt
Hozzászólások